Part 2nd

Helló!

Itt a második rész, remélem nem okozok csalódást. :) Ne felejts el megjegyzést írni. :)

Puszi!

Nikii xx

"Tonight let's get some
And live while we're young "-fejezte be Zayn, a már-már kicsit túlzásokba vitt hülyéskedések közben a dalt. Én nem tudom, honnan van ennyi energiájuk, de mintha 7 vodkát meginnának minden egyes koncert előtt. Őrültek, az biztos. De nagyon szeretem őket. Nem elénekelnek 15 dalt, és lesétálnak a színpadról, nem... Mi még kapunk Harry perverzkedéseiből, Zayn gyönyörű szemeiből, Liam érzelmeskedéseiből, Louis idiótaságából, és nem mellesleg Niall álomszép hangjából is.
Elkezdtem szakadni a nevetéstől, mikor megláttam a színpadon Niall-t, és Louis-t...hát hogy is mondjam...Niall  Louis hátára ugrott, és valami makarena szerű mozgást imitáltak. Eközben Harry megszenvedett a füstgéppel, Liam és Zayn próbáltak énekelni, mikor éppen nem nevettek. Oké, már kezdem megszokni. Szerintem valami emberszabású földönkívüliek. De hát mi tagadás, úgy látszik lányok milliói szeretik az ilyen emberszabású földönkívülieket.

Véget ért az én kis délutáni szunyókálásom. Felültem az ágyamon, és egy óriási nyújtózkodás kíséretében nagyot sóhajtottam. A sóhajtás egyrészt a fáradtságomnak szólt, másrészt meg annak, hogy megint csak álmodtam. Én nem tudom, hogy lehet ilyet álmodni. Mintha ott lennék tényleg. És miért pont róluk? Sok előadót szeretek még rajtuk kívűl, álmodhattam volna például, hogy ugrálok Justinnal, vagy hiperaktívoskodok a Jedward-al. Nem hangzik durvának, de átélni sokkal súlyosabb. Ha elmondanám David-nek, csak szimplán azt hinné, hogy ezek csak egyszerű, sima álmok voltak. Pedig mennyire nem lenne igaza... 
Úgy döntöttem abbahagyom az önsajnálgatást, és felnézek twitterre. Egy bizonyos videót láttam megosztva vagy 20-szor, sok-sok 'XD'-vel, és ':D'-val. One Direction videó volt, gondoltam megnézem, ha már úgy is velük álmodok. Én azt hittem ott helyben elájulok. A videóban pontosan ugyanaz a felvétel volt, mint amit én megálmodtam. Tuti, hogy nem láttam azelőtt ezt a videót. Emlékeznék. Ezek pedig tegnapi felvételek, úgyhogy még nem is igazán láthattam.
-Nagyon jó. -motyogtam magamban.
-Sziaaa Amy!!! -rontott be a szobámba David. Akár egy tank. Imádom, hogy mindig ilyen jókedvű, és lelkes. Még ha nincs minek örülni, akkor is örül. De szerencsére tudja mikor kell komolynak lenni. Ezeket a jó szokásait átvettem én is tőle.
-Szia, na mi újság? -köszöntöttem, majd szorosan átöleltem.
-Semmi, nézd mit hoztam neked! -ezzel előrántott egy nagy tábla csokit a táskájából. Tudja, hogy oda meg vissza vagyok a csokiért.
-Köszönööm! -mosolyogtam rá. -Leülsz egy kicsit?-tapogattam meg a mellettem lévő üres helyet.
-Persze. Aludtál? -kérdezte miközben elhelyezkedett mellettem.
-Igen, meg egy kicsit meg vagyok döbbenve.
-Na mesélj. -biztatott.
-Tudod van egy fiú...
-Ki az? Bántott? -szakított félbe.
-Nem, nem bántott. Igazából a létezésemről se tud, csak... -haboztam..
-Mondd már Amy. -kérlelt.
-Szóval akkor kezdem a legelejéről. Tegnap azt álmodtam, hogy Niall Horan itt volt a folyosónkon, és utána elájult, és felkeltettem. Azt hiszem.
-És? -szakított félbe.
-Meghallgatnál?
-Persze, mondd.
-Szóval, az egész teljesen olyan volt mintha a valóságban is megtörtént volna. Mintha tényleg ő lett volna. Jó, tudom, ebbe most nehéz így belegondolni, de... Na mindegy is.-legyintettem.
-Amy, mindenki álmodhat olyat ami számára valóságosabbnak tűnik.
-A mai álmom teljesen más volt. -folytattam, ügyet sem vetve arra, hogy mit mondott. - Ma azt álmodtam, hogy egy One Direction koncerten voltam, és megálmodtam a fiúk hülyéskedését a színpadon. Ez eddig oké. Miután felkeltem ugyanazt a videót láttam, amit én megálmodtam. Szerinted ez normális?
-Fúú Amy, jós lettél. -hülyéskedett, amin én is elnevettem magam.
-Idióta. -mosolyogtam rá. - De most komolyan, valamiféle kötődést érzek Niall iránt az álmaimban. Én sem értem.
-Na figyelj, lemegyek a boltba, hozok valami chipset meg kaját meg piát, és most elterelem a gondolataidat, mert mást nemigen tudok csinálni. -nevette el magát zavarában David. Hát igen, ha másra nem jó, arra igen, hogy kiöntse az ember neki szívét-lelkét.
-Imádlak. -mosolyogtam rá.
-Én jobban szerelmem. -mondta majd kiviharzott. De utáltam ha így szólít. Nem a szerelme vagyok, hanem a húga, akkor engem ne nevezzen a szerelmének.
Hátradőltem, és elmerültem gondolataimban. Végül is, akkor már kíváncsi vagyok mit álmodok legközelebb.