Part 4th

 Helló!

Itt a negyedik rész, remélem tetszik. :) 
Ne spóroljatok a kommentekkel. ;)

Nikii xx

*Niall*

Kicsit még fáradtan sétáltam ki a konyhába, a telefonomat szorongatva. Be lestem a hűtőbe, valami kaja után kutatva. Megragadtam az első, kezembe akadó csokipudingot, majd egy kanál kíséretében leültem az asztalhoz. Izgulva oldottam fel a billentyűzárat a készüléken, abban reménykedve, hogy Amy visszakövetett. Megnyitottam e-mail fiókom, és remegő kézzel pásztáztam végig a bejövő üzeneteket, de sajnos nem jött egy olyan sem, ami azt közölte volna, hogy Amy visszakövetett. Már vagy tízszer megnézem mióta bekövettem. Remélem azért visszakövet. Nagyon remélem. Annyira zavar a tehetetlenségem. Szerintem még egy lány felé sem mutattam ekkora érdeklődést. Hajamba túrtam, hogy eltávolítsam a szemembe lógó hajtincseket, majd unottan elkezdtem enni a pudingomat. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy visszaalszom, hátha megint találkoznék vele. Tudom kicsit hülyeség. Sőt. De látni szeretném. Csak ő jár a fejemben, és mikor álmomban találkozok vele, az olyan mintha tényleg szemtől-szembe, élőben látnám őt, és ez valamiért csodálatos érzés. Meg szeretném ismerni őt minél hamarabb. Gondoltam rá, hogy megbeszélem ezt az egész dolgot a fiúkkal, de nem hiszem, hogy megértenének. Belehajítottam a pudingos dobozt a kukába, és visszasétáltam a szobámba. Lehuppantam az ágyra, és elhatároztam, hogy én márpedig aludni fogok. Előtte leellenőriztem az e-mailjeimet, de mivel Amy még mindig nem követett vissza, kidőltem, és nyakig betakaróztam. Körübelül másfél órán át forgolódtam az ágyamban, de nem tudtam elaludni. Gondolhattam, volna, mivel nemrég keltem fel. Mindegy, már nem próbálkoztam tovább, inkább fölkeltem, egy nagyot nyújtóztam, és kezembe vettem a telefonomat. Feloldottam a billentyűzárat, és mosolyogva kattintottam az 'e-mail' fülre, mivel mellette fölfedezni véltem egy kis '1'-est, miszerint van egy új e-mailem.

"Új követőd van a twitteren.
@Amy_I_White mostantól követ téged a twitteren."

Írta a mail. Fülig érő mosoly terült el arcomon. Most ha akartam sem tudtam volna leplezni örömömet. Nagyon izgatott voltam, gyorsan felnéztem twitterre. Csekkoltam a követőimet, és Amy neve ott díszelgett az első helyen, miszerint ő a legújabb követőm. Rákattintottam az adatlapjára, és az 'üzenet küldése' fülre. Lefagytam. Mit írhatnék neki? "Szia, bocsi, véletlenül nem szerepeltél az álmomban?" -Hát ez így elég furcsa lenne.

"Szia. Hogy-hogy bekövettél? :)"

Előzött meg Amy az üzenetével. Nem mondom, tényleg nagyon örültem neki, de jobban örültem volna, ha én küldöm neki az első üzenetet. Az agyam ezerrel pörgött azon gondolkodva, hogy mit írjak neki vissza.

"Szia. Hát lehet, hogy kicsit hülyének fogsz nézni, de elég furcsa dolgok történnek velem mostanában. Az a helyzet, hogy veled álmodtam. :)" -Írtam le neki az igazságot.

"Húha. Ez érdekesen hangzik. :)"

"Hát elég érdekes is. Van kedved egy kicsit beszélgetni? :)"

"Nekem van időm."

Ahogy ezt elolvastam csöngettek. Lomhán kivánszorogtam az ajtóig, majd kinyitottam. Paul állt az ajtóban. Jaj, remélem nem kioktatni jött megint.
Mostanában nagyon sokat vitatkozunk Lou és Harry kapcsolatáról, hogy mit csináljanak és mit ne. Szegényeket melegnek nevezik, pedig tényleg csak jó, és elválaszthatatlan barátok. Paul állandóan megszabja, hogy mit csinálhatnak, szerintem pedig önmagukat kéne adniuk.

-Larry elment bulizni. -előztem meg a veszekedést. Azt hittem hozzájuk jön.

-Tudom. Nem ezért jöttem. Az a helyzet, hogy lent vár titeket vagy 100 directioner, ölelésekre, és aláírásokra várva. Elhajtsam őket? -mi az, hogy elhajtsa őket? Úgy látszik Paul még mindig nem fogta fel, hogy nekünk mennyit jelentenek a directionerek.

-Dehogyis. Lemegyek hozzájuk, 5 perc, és lent vagyok. -tudom, hogy most egy fontos lehetőséget szalasztok el, de ha már idejöttek, és ki tudja mióta várnak itt, akkor lemegyek hozzájuk. Imádom őket, még jó, hogy lemegyek hozzájuk. Amy-vel meg remélem később tudok beszélni.

-Oké, de siess. -mondta közömbösen Paul, majd becsapta maga után az ajtót.

"Ó, ne haragudj, de mennem kell. Remélem lesz még alkalmunk beszélgetni. Bocsánat. Szia! x" -írtam meg neki szomorúan. Nagyot sóhajtottam, majd egy pár Supra-t fölkapva lerohantam a mi directionereinkhez.


*Amy*

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem írok egy üzenetet Niall-nek.

"Szia. Hogy-hogy bekövettél? :)"

"Szia. Hát lehet, hogy kicsit hülyének fogsz nézni, de elég furcsa dolgok történnek velem mostanában. Az a helyzet, hogy veled álmodtam. :)" -Húha. Ez furcsább mint gondoltam. Komolyan... Nem akartam rögtön letámadni, hogy én is, úgyhogy ezt írtam neki:

"Húha. Ez érdekesen hangzik. :)"

"Hát elég érdekes is. Van kedved egy kicsit beszélgetni? :)" -Persze, hogy volt. Nem írtam neki semmit az álmaimról. Először meg kellett hallgatnom az ő verzióját.

"Nekem van időm."

"Ó, ne haragudj, de mennem kell. Remélem lesz még alkalmunk beszélgetni. Bocsánat. Szia! xxx" -Hát persze. Ez az én formám. Remélem azért nem felejt el. Már tényleg nagyon kíváncsivá tett. Bár meg kell valljam, kicsit furcsa vele így beszélgetni, hogy tudom, tényleg ő az. Nem úgy mint álmomban...

"Semmi gond. Én is remélem. :) xx"