Part 5th

Helló!

Köszönöm a kommentjeiteket, nagyon aranyosak. :) Most se spóroljatok velük. :)

Nikii xx

Egy erdőben sétálgattam. Néhol besütött a tűző nap, de alapvetően árnyékos hely volt. Kellemes meleg levegő, és a növények friss illata vett körül. Leültem egy farönkre, hogy kicsit megpihenjek. Egy kéz gyengéd érintését véltem felfedezni a vállamon. Ösztönösen hátrafordultam, majd az illető gyönyörű kék szemeibe néztem. Keze lejjebb csúszott a karomon, és megfogta a kezem, gyengéden felemelte, majd biccentett a fejével, hogy menjek utána. Feltápászkodtam ülő helyzetemből, majd elkezdtem utána sétálni. Elég sietősre vette, úgyhogy megfogtam a vállát, hogy lassítson, ő pedig rögtön hátranézett. Mosolygott. Egyszerűen olyan zavarba voltam, hogy azt nem lehet leírni.

-Amy?! -kérdezte kicsit félénken.

-Niall?! -kérdeztem vissza.

-Igen. -hangzott el egyszerre a szánkból, amit mindketten megmosolyogtunk. Már tudatában voltam, hogy álmodom, de mégis olyan igazinak tűnt minden. Gondolatok cikáztak a fejemben, hogy vajon most ő is alszik-e, és ugyan abba az álomba csöppentünk volna.

-De... -nyílt a szám, de csak egy 'de' jött ki rajta. Nem tudom mi van velem.

Felültem az ágyamon és körbenéztem. Mosolyogtam, mert örültem annak, hogy tudatában voltam mikor álmodom. Viszont még mindig nem én irányítottam a tetteimet. Vagyis nem teljesen.

Csöngettek. Nagy nehezen kisétáltam a bejárati ajtóig, még mindig az álmom hatása alatt voltam.

-Szia! -köszöntött Abie.- Felébresztettelek? -kérdezte, mikor látta rajtam, hogy álmos vagyok.

-Szia, nem. Pont most keltem. -mosolyogtam rá.

-Rég láttalak, mi újság? Hogy vagy? -kérdezte. A 'Rég láttalak' nála 3 napot jelent.

-Köszi jól. A körülményekhez képest. -éreztem, hogy az utóbbi mondat nem volt szükséges.

-Mi az, hogy a körülményekhez képest? Na gyere mesélj csak. -tudtam, hogy most jön a kérdések áradata.

Mindent elmondtam neki az álmokról.

-Tyűha! Niall? Hmm, jó választás. -hülyéskedett. Én csak némán figyeltem, és arcom egy megelégült formát öltött, miszerint nem élvezem, hogy viccet csinálnak ebből.

-Ne haragudj, de ez nagyon durva. Nem tudom másképp lereagálni. -ölelt meg. Hiába idegesített egy kicsit, nem tudok rá haragudni. Itt van ő, és itt van David. Két idiótával is megáldott az a szent. 

-Dehogy haragszom. -nevettem fel.

Abie a délután folyamán sokat szórakoztatott, imádom őt. Akkor is nevettet ha nincs semmi oka rá, ketten együtt pedig egyenesen olyanok vagyunk mint két bohóc.


*Niall*

 Egy ásítás kíséretében nyitottam ki a hotelszoba ajtaját, majd lerúgtam cipőimet, és kidőltem. Azt hiszem ideje lenne aludni egyet. Remélem fogok is. Bár a rajongók most eléggé lefárasztottak plusz még sétáltam is egy kicsit, szóval van esély rá. Kaptam egy csomó papírt, levelet, és twitter nevet, hogy kövessem be őket. Majd ha kialudtam magam be is követem a 'Mrs.Horan' -eket. Annyira aranyosak. :) Közel három év után sem tudtam megszokni, hogy ennyire szeretnek minket, de nagyon jól esik.

Egy erdő mellett kocogtam. Megálltam egy pillanatra, majd besétáltam ez erdőbe. Egy gyönyörű szép, hosszú hajú lányt pillantottam meg. Tudtam ki az, még nekem háttal ülve is. Közelebb mentem hozzá, majd óvatosan megérintettem a vállát. Ő rögtön hátrafordult, és láttam, hogy elpirul egy kicsit. Nagyon aranyos volt. Végigsimítottam a felkarján, majd az alkarján és megfogtam a kezét. Nem tudom mi ütött belém, normális körülmények között nem tettem volna ezt. Valószínű rá sem mertem volna nézni a zavartságtól. Valószínű, most is csak álmodom. Biccentettem a fejemmel, hogy jöjjön utánam, közben kicsit megemeltem a kezét, ezzel biztosítva, hogy ott ne maradjon. Lazán elindultam az erdőből kifelé vezető úton. Útközben próbáltam tesztelgetni, hogy tudok e a saját akaratomból cselekedni. De nem tudtam. Egyre csak gyorsabban mentem valamiért. Amy megfogta a vállam, én pedig ösztönösen hátrafordultam, és mosolyogtam azt hiszem azon, hogy meg tudtam állni. Tudom idiótán hangzik, de ez olyan helyzetben, ahol nem saját akaratom szerint cselekszem, elég nagy dolog. Amy megint csak elpirult, amin még jobban mosolyogtam.

-Amy?! -szólaltam meg végül, mert csak néztük egymást.

-Niall?! -kérdezett vissza.

-Igen. -szólaltunk meg egyszerre.

-De... -szólalt meg Amy, de tovább nem jutott. Pedig még jó sok ideig el tudnám hallgatni a hangját. Azt a gyönyörű hangját...

Egy csengetéssel egybekötött kopogásra ébredtem. Valamit még motyogott az illető az ajtó mögül csak nem hallottam.
-Vacsorát hoztam Niall Horan-nek. Csirkemell filé, krumpli, üdítő. Hozhatok még valamit? -mondta el a mondandóját egy szuszra a manus. A kissé lányos hangú szűk gatyás. Lerí róla, hogy meleg. Ráadásul, unottan, kicsit flegmán beszélt. De a magas hang, az összetéveszthetetlen volt.
-Én nem rendeltem vacsorát.
-Hát akkor valaki kedveskedett neked, hova tehetem? -invitálta be magát és még mindig olyan magas hangon beszélt.
-Tedd csak oda. -mutattam az egyik sarokba. Kicsit idegesített, hogy egy ilyen házi majom zavarta meg az álmomat.
Leültem az ágyra, majd kezembe vettem a laptop-omat. Rögtön a twitter levelezésünk ugrott be. Legalább 20-szor visszaolvastam.  Írjak neki?