Part 6th

Helló!

Mindenkinek boldog nyári szünetet kívánok  !!! 
Akinek meg még van suli, annak meg kitartás! :) 

Meg szeretném köszönni a fejlécet, és a hátteret Rékának! Köszi Réka :) 

Jó olvasást! :)

Nikii xx

Ránéztem a hotel szoba falára elhelyezett csicsás kis órára, és meglepődve tapasztaltam, hogy még csak 6 óra van. Hát nem sokat aludtam. Próbáltam egy kicsit elterelni a gondolataim a lányról, és úgy döntöttem felhívom Louis-t. Biztos már halál részeg. Így van ez nála, kora délután elmegy, és ilyenkorra már tök részeg. De ha sokat iszik akkor még viccesebb. Tárcsáztam a számot, majd a készüléket a fülemhez emeltem.

-Szia Niall, mizu cicám? -próbált kacéran magyarázni, de szakadt a röhögéstől.

-Szia, hallom te sem vagy már szomjas.

-De, igazából nagyon is szomjas vagyok. -mondta, az ő részeges, kevésbé érthető hangján. És még mindig szakadt a röhögéstől.

-Na jó, hallom nagyon vicces kedvedben vagy, Liam ott van? -próbáltam valami értelmes lényt a telefonhoz invitálni.

-ŐŐŐ izéé. Várj. Nemtom. Mivan? 

-Liam ott van? -ismételtem meg a kérdést mosolyogva.

-Hol?

-A közeledben te idióta. -nevettem már én is a sok hülyeségén.

-Várjál.

-Oké.

-Mi?

-Mondom oké.

-Ja jó. -hát ez tényleg egy idióta. Kicsit röhögtem még rajta, majd hallottam, hogy Liam van a telefonnál.

-Add ide a telefont Louis. -nem adom. -LOUIS! -Jó jó, csak vigyázz rá, és simogasd! -hallgattam Lou gyerekes vitatkozását.

-Jobb lenne ha idejönnél, mert ezek már taj részegek. -nevetett Liam.

-Azért annyira nem lehet durva.

-De. Az.

-Jó 10 perc és ott vagyok. -mondtam, majd kinyomtam a telefont. Még mindig fülig ért a szám. Annyira meg tud nevettetni Lou ha részeg. Mondjuk amúgy is. Született idióta.

Felkaptam gyorsan a cipőm, majd mielőtt kiléptem volna az ajtón, vetettem egy pillantást a laptopomra és a telefonomra. Rögtön eszembe jutott minden. Amy, az álmok, a twitterezés. Gyorsan felkaptam még a telefonom, nem tudom mit reméltem, de még jól jöhet. 

*Amy*

 -Ideje mennem. Még meg kell etetnem a macskákat. -közölte velem egy nagy sóhaj kíséretében Abie.

-Jólvan, de aztán nehogy megfeletkezz rólam. -emeltem rá a mutatóujjam, majd adtam neki egy hatalmas ölelést.

-Köszi hogy átjöttél. Szia!

-Nincs mit hugi! -mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót. 'Hugi'. Hm. Tényleg olyan mintha a testvérem lenne.

Átöltöztem, majd lehuppantam az én pihe-puha ágyikómra.

Sötét volt, vihar, ráadásul alig láttam valamit a zuhogó esőtől, illetve attól, hogy semmi más csak néhol egy-egy villám világította meg az utcát. Rettenetesen féltem. Lekuporodtam az úttest közepére. Nem mertem megmozdulni sem. Hirtelen egy kocsit láttam meg nagy sebességgel felém hajtani. Én zokogtam, sikítottam, segítséget kértem, de senki nem hallott. A csurom vizes pulóverem kapucniját a fejemre húztam, majd vártam a végzetem. Sírtam, zokogtam. Borzasztó volt. Kicsit felnéztem, mert az autó hangját már nem hallottam. Az autó két vakító lámpáját láttam csak közeledni felém. Nem tudtam megmozdulni. Bárhogy is próbálkoztam. Az egész testem felmondta a szolgálatot. 

-Segítség. -mondtam, de csak egy halk suttogás formájában jött ki. Egész testem reszketett a félelemtől, és a rettentő hidegtől. A villámok képezte homályos fényben megpillantottam Niall-t. Már megint ő. Ahogy észrevette a felém közeledő autót, gyors tempóban elkezdett futni, majd az autó elé vette az irányt, hogy megmentsen engem. 

-NIALL NE! -üvöltöttem torkom szakadtából.

-NE!! KÉRLEK! -üvöltöttem még mindig, hiszen megállt nem sokkal előttem és várta, hogy elüsse a kocsi. 

-Amy! Amy kelj fel. Amy! Hallasz? -ébresztgetett a bátyám, majd lehámozta rólam a takarót, hogy fel tudjon ültetni. Én még mindig reszkettem, és iszonyatosan fáztam. Szemeim már fájtak a sírástól.

-Jézusom mi történt veled? Csurom víz vagy. -csodálkozott David, miközben szorosan a karjai közt tartott. Tényleg csurom vizes voltam, és még mindig zokogtam.

-Nyugi Amy, figyelj rám. -államat gyengéden megérintve próbálta felvenni a szemkontaktust.

-Én ezt nem bírom tovább, Dave. -sírtam tovább majd arcomat a mellkasába temetve öleltem át olyan szorosan amennyire csak tudtam.

-Shhh. -nyugtatott David. Nem tudtam mit kezdeni magammal, a vérnyomásom szerintem a 200-at járta. Továbbra is remegtem Dave karjai közt, alig kaptam levegőt. Nem tudtam lenyugodni. Ez nem normális ami velem történik.

-Gyere, le kell fürödj, és hívok egy orvost. Nem maradhatsz így A. -hadarta el, majd az ölébe vett és fürdőszoba felé vette az irányt. Én kicsit elhúzódtam tőle, de csak annyira, hogy beszélni tudjak hozzá.

-Ne. Kérlek ne hívj orvost.

-De Amy nem maradhatsz így, hiszen reszketsz.

-Kérlek szépen. -mondtam remegő hangon.