Part 7th

Helló!

Uhh, nem igazán tudom mit írjak. Mi az, hogy a The Wanted boxmeccsre hívta a(z) 1D-t? 
Uram atyám, ezek nem normálisak. -.-

Na mindegy, jó olvasást! <3

Nikii xx

-Na, így már jobb lesz. -suttogta megnyugtató hangon David, miközben rám rakta a meleg takarót, és egy puszit nyomott a homlokomra, majd leült az ágyam szélére. Én csak szorongattam a kezét. Ha ő itt van, biztonságban érzem magam.

-Féltelek. -szólalt meg, ezzel megtörve a körülöttünk lévő megnyugtató csendet.

-David, talán... -haboztam.

-Talán itt kéne aludjak veled. -jelentette ki határozottan, ami kicsit ijesztő volt, hiszen pontosan ugyan erre gondoltam. Én csak elmosolyodtam.

-Hozok neked valamit enni. -pattant föl az ágyról.

-Nem vagyok éhes. -rántottam vissza. Igazából csak nem akartam egyedül maradni a szobában.

-Gyere ki velem. -mosolygott rám, és biccentett a fejével. Tudta, hogy nem szeretnék egyedül lenni. Gondolatolvasó! Én is rámosolyogtam, majd a kezét segítségül véve kitápászkodtam az ágyból. David már nyitotta ki a szobám ajtaját, mikor is én visszahúztam, és megfogtam két kezét.

-Nagyon szeretlek. -motyogtam halkan, majd szorosan átöleltem. Nála jobb bátyót nem is kívánhatnék.

*Niall*

Becsaptam a kocsim ajtaját, majd nagy léptekkel indultam el Josh háza felé. Egyébként elképesztő. Anglia legalább 5 városában van Josh-nak háza. De hát ő tudja. Nagy sebességgel suhantam el a sok részeg tini között, ügyelve arra, nehogy valami hányásba, vagy hasonlóba lépjek. Mikor sikerült átverekednem magam a kertben bandázó fiatalok közt, benyitottam a házba, ahol még a szokásosnál is hangosabb zene szólt. Részegen könnyebben elviseli az ember az ilyen hangulatot. Szemeimmel pásztáztam a sok partyzó közt, Liaméket keresve. Megtaláltam őket, de természetesen a ház másik felében, egy emelettel feljebb. Harry feltehetően észrevett, mivel el kezdett kalimpálni, kezével lábával, és szólt a többieknek, hogy itt vagyok. Intettem neki, hogy tudassam, észrevettem. Láttam, hogy elindulnak lefelé, úgyhogy kisétáltam a kocsihoz, hogy ott várjam meg őket. Pár perc múlva láttam őket kivánszorogni a házból és elindultam eléjük. Liam-et kivéve mindenki úgy jött mint aki most tanult meg járni. Fel kellett volna venni.
-Eeh, drágám. Csak, hogy megérkeztél. -borult a nyakamba Louis. Én csak kacagtam rajta.
-Óhh tudtam, hogy hiányozni fogok. -mosolyogtam.
-Eheheee. -nyavajgott.

-Jólvan elég a teadélutánból, száljatok be! -mutatott a kocsi belseje felé Liam, miközben kinyitotta annak ajtaját.
-Megyünk is? Ne már. -panaszkodott Zayn
-Na jó, komolyan, szálljatok be. -ecseteltem, és a kocsi másik oldalához vettem az irányt. Próbáltam komoly lenni, hogy komolyan is vegyék, de nem nagyon tudtam emellett a banda mellett. Meg is örökítettem őket egy kép formájában. Még jól jöhet.
Hamar a hotelhoz értünk. Én lazán kinyitottam a kocsi ajtaját, és sürgetve a többieket magam előtt toltam Liammel együtt. Persze a riportereknek, meg a paparazziknak sikerült lencsevégre kapniuk, és szerintem elég gáz képek készülhettek rólunk. Mikor fölértünk az emeletre, én berohantam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Felhörpintettem még egy pohár vizet, és sietősen felnéztem twitterre. Valamiért aggódtam Amy miatt. Pedig semmi jel nem mutatott rá, hogy aggódnom kéne. Leírtam neki egy mondatot, és azon tűnődtem, hogy elküldjem-e neki. Nem tudom normális-e ilyet kérdezni. Majd legfeljebb azt mondom rossz helyre küldtem. Azt hiszem.

"Szia. Minden rendben? :o" -küldtem el akaratlanul is az üzenetet.

Nagyon izgultam. Nem tudtam, mit tegyek. Már azon gondolkoztam, hogy inkább odaírom, hogy 'Bocsi, nem ide'. Csak nehogy idiótának nézzen vagy valami.


*Amy* 

-Szeretnél róla beszélni? -kérdezte David félénken. Én csak lesütöttem a szemem, és a párnámat kezdtem el piszkálni.
-Látom nem.
-Nem arról van szó. Csak nehéz. Ha beszélnék róla, csak sírnék. Nem akarom a te kedved is elrontani.
-Mi lett veled Amy? -kicsit meg ijdtem ennél a mondatánál - Mi lett azzal a lánnyal aki mindig mosolygott, és mindenkit csak felvidított? -rám mosolygott, és a fülem mögé fésülte a hajam.- Meg szeretném veled beszélni. Inkább nekem sírd ki magad, mint egyedül. Kérlek. -nézett rám a nagy boci szemeivel. Azt hiszem minden lány elolvad mikor az ő mosolyát, vagy szemeit látja.
-Ki tud neked ellenállni? -mosolyogtam rá. -Szóval. Ugye meséltem múltkor az álmaimról. A mostani egészen más volt. Most nagyon egyedül éreztem magam, pedig Niall is benne volt. De most másképp. Alig láttam, és egy kocsi elé állt, hogy megmentsen engem. -Az utolsó szónál elcsuklott a hangom. Kicsordult egy könnycsepp a szememből. Torkomban gombóc volt.
-Kiáltoztál valamit Niall-ről. Amiatt szaladtam át hozzád. -közölte Dave. Én bólogattam, most megszólalni nem nagyon tudtam.
-Héé, nyugi. -simított végig az arcomon.
-Ez még oké is, de David, csurom vizesen keltem fel. Hogy lehet ez? -kitört belőlem az eddig visszatartott zokogás, és David karjaiba zuhantam. Ő erősen megszorított, és hajamba puszilt.
-Nyugi Amy, nem lesz semmi baj. -nyugtatgatott.- Figyelj, nem számít. Az a lényeg, hogy én itt vagyok neked, és mellettem nem eshet semmi bántódásod! Soha nem hagylak magadra!
-Mondtam már, hogy szeretlek? -néztem fel rá, és szám egy enyhe mosolyra húzódott.
-Egy párszor. -mosolygott. Telefonom rezgésére lettünk figyelmesek és mindketten az éjjeli szekrény felé kaptuk a tekintetünk. Kezembe vettem a készüléket és türelmetlenül nyomkodni kezdtem. Niall-től kaptam egy üzenetet.
-Niall írt. -közöltem David-el, miközben letöröltem a könnycseppeket az arcomról, és kiültem az ágy szélére.
-Te beszélgetsz Niall-el? -lepődött meg Dave.
-Hát azért azt nem mondanám. -eközben megnyitottam az üzenetet, majd szemöldököm akaratlanul is felhúzódott. Telefonomat David felé mutattam, az üzenet láttán ő is meglepődött kicsit.


"Szia. Minden rendben? :o" - írta. Ez nagyon durva. Miért kérdezne ilyet? Csak arra tudtam gondolni, hogy ő is ezt álmodta, vagy valami.

"Szia. Hát nem igazán, de nem lényeges." -válaszoltam neki. Nem akartam hazudni neki, viszont azt sem, hogy sajnáljon.

 "Mi történt? Ha meg kérdezhetem." -jött a válasz alig 1 percre rá. Éreztem az üzenetéből, hogy száz százalékban határozatlan. David csak ült mellettem, és figyelte miket írunk.

"Nem igazán szeretnék róla beszélni" -most viszont hazudtam. Meg szeretném vele osztani, viszont nem mondhatom neki azt, hogy 'meg akartál menteni álmomban, majd sírtam, és csurom vizesen keltem fel'. Na meg azt sem akartam, hogy sajnáljon.

"Rendben. Hogy telt a napod?" - hány directioner ölne azért, hogy Niall ilyeneket kérdezzen tőle.

"Hát. Eltelt. Neked?"

 "Egész jól. Emlékszel, hogy múltkor az álmaimmal kapcsolatban akartam veled beszélni?" -már el akartam köszönni de felkeltette az érdeklődésemet.

 "Persze."

"Szóval az álmomban te meg adtad a twittered nevét. A kezemre írtad, hogy @Amy_I_White. Reggel úgy keltem fel, hogy a kezemre volt írva. Most biztosan bolondnak tartasz." - normális esetben tényleg bolondnak tartanám.

" Igazából velem ugyan ilyen furcsa dolgok történnek. Komolyan. Te szerepelsz az álmaimban. A mai rossz kedvem is az egyik álmom miatt volt, de ez most nem fontos. El mondanád, hogy mit álmodtál? Vagy az egyiket legalább." -Leírtam neki mindent, már nem bírtam tovább magamban tartani. Egyébként fantasztikus érzés volt tudni, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

"Volt ez az eset mikor ráírtad a kezemre a twitter neved. Josh bulijában voltam, és ugyanazért az italért nyúltunk, te aranyosan bemutatkoztál, majd ráírtad ezt a kezemre. Utána felkeltem.'' - kikerekedtek a szemeim, majd ránéztem Davidre, és amint láttam ő is olvasta, mert felhúzott szemöldökkel bámulta az üzenetet, majd kérdőn nézett rám.

-Hoppá. -jelentette ki egyszerűen.
-Hát igen. Hoppá... -sóhajtottam.
-Mit szólnál ha elmennénk sétálni egyet?
-Lehet jobb lenne. -bólogattam, majd pötyögni kezdtem a telefonomba, hogy elköszönjek Niall-től. Kicsit sajnáltam, hogy így lerázom szegényt, de tény, hogy jót tenne most a friss levegő.

''Ne haragudj, de most mennem kell, később mindenképp meg szeretném veled ezt beszélni! Köszönöm, hogy elmondtad. Szia! :) "


*Niall*

Nagyon izgultam, mikor leírtam Amy-nek az üzeneteket. Nem akartam faggatni, hogy mi a baja, de rettenetesen aggódtam érte. És az a legjobb az egészben, hogy még mindig csak a nevét tudom, és semmi mást róla. Csak azt, hogy gyönyörű és, hogy meg szeretném ismerni. Mikor elbúcsúzott természetesen szomorú voltam, de örültem, hogy még szeretne felőlem hallani. Talán van valami közünk egymáshoz? Vagyis, az álmainknak mindenképp.

"Semmi gond. Rendben. :) Szia Amy." -Írtam le neki az üzenetet. Ha lehetne érzelmeket is át küldenék neki twitteren keresztül. De hát még egy sztár sem tehet meg mindent.

/Köszönöm Bo.-nak a segítséget!! :)/