Part 8th

Helló!

Csak összehoztam. :) Már tegnapelőtt kész lett volna, ha az a volna ott nem volna,

és ha a billentyűzetem jó lett volna... :) 

Nesze! <3

Nikii xx 

Legszívesebben most azonnal visszautaznék Londonba, és megkeresném Amy-t. Valami azt súgja meg is találnám. 

Csak Ő, a gyönyörű szemei, és a bájos arca jár a fejemben. Az édesen csilingelő hangja, és a csodálatos mosolya sem maradhat ki a sorból. Kétség nem férhet hozzá; menthetetlenül bele szerettem ebbe a lányba. Egy idióta vagyok.  Nem szerethetem! Nem is ismerem! Átfogalmazódott bennem az 'Első látásra szerelem' fogalma. 

Szépen lassan el kezdtem visszaemlékezni az álmaimra, amelyekben ő is szerepelt, és a szám hatalmas mosolyra húzódott. Akár mikor eszembe jut, mosolygok. Egyszerűen annyira gyönyörű, és közvetlen, imádni való, bájos, kedves... És még sorolhatnám, csak nem szeretnék el venni 1-2 órát az életetekből, míg ezt olvassátok. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Talán még is meg kéne valakivel ezt beszélnem. Egyből Liam jutott az eszembe. Nála jobban aztán senki nem veszi komolyabban az életet. Kisétáltam a hotel folyosójára, és Liam ajtajához csoszogtam. Lehet, hogy tök idiótán hangzik, de útközben meg gondoltam magam, és visszasétáltam a szobámba. Jobb ha csak én tudom. Úgy sem változtatna semmin ha elmondanám neki. Nem arról van szó, hogy nem bízok benne vagy valami, egyszerűen csak  jobbnak látom, hogyha csak én tudom.
Lezuhanyoztam, pizsama gyanánt felkaptam egy boxert, lehuppantam az ágyra, majd nyakig betakarózva mély álomba merültem.

Egy csendes kis faluban sétálgattam. A zsúfolt London mellett ez szinte sivatagnak tűnt. Hirtelen sok sok felhő gyűlt össze, és a felettem lévő világoskék égbolt fekete, viharos jelenséggé változott át. Pillanatok alatt teljesen eláztam, de nem is nagyon zavart. Az már inkább, hogy utcai lámpák nem voltak, és csak a villámok gyér fénye világította meg az úttestet. Egy embert véltem felfedezni az úttest közepén, összekuporodva. Egy pillanatra felnézett kapucnija fogságából. Ekkor vettem észre az összetéveszthetetlen gyönyörű barna szempárt. Még így, sírva, és ázottan is ugyanolyan gyönyörű volt. Gondolkodásomat egy óriási fekete jármű zavarta meg, ami egyenesen Amy felé tartott. Futni kezdtem, nehogy elüsse őt a kocsi. Lábaimat szélsebesen kapkodtam a beton felett, ennek ellenére nagyon lassan haladtam. Mikor végre odaértem, nem sokkal Amy előtt megálltam, és vártam hátha megáll a kocsi. De nem tette. Egyre gyorsabban közeledett felém. Hallottam Amy reszkető hangját, miszerint ne tegyem. De ebben a pillanatban csak az érdekelt, hogy neki semmi baja ne essen.

Megdörzsöltem a szemem, majd felültem az ágyamon. Elképedve szemléltem magam, hiszen a boxerem helyett egy csurom vizes pulcsi, és egy farmer nadrág volt rajtam. Valamint a hajam is, és az ágyam is tök vizes volt. Többször végig néztem magamon, hogy biztos legyek abban amit látok.
-Baszki. -suttogtam, miközben csak bámultam magam elé a sötét szobában.

Hamar föltápászkodtam, föloltottam a villanyt, és még vagy tízszer végig néztem magamon. Nem akartam elhinni. Ez most hogy van? És ha meghalok álmomban akkor föl sem kelek, vagy mi a szar? Ledobtam magamról a vizes holmikat, megtörülköztem, fölvettem egy másik boxert, és egy kényelmes pólót. Ledobtam a vizes lepedőt az ágyról, majd visszahuppantam, az immár lepedő nélküli ágyba. Semmi kedvem nem volt most új ágyneműért csörömpölni. Bekapcsoltam a TV-t és kapcsolgatni kezdtem az unalmasnál unalmasabb csatornákat. Aludni tuti nem fogok tudni.

*Amy*

David nagyon jó beszélgetőpartner. Út közben szó esett a hírességekről, a kapcsolatokról, néhány szép gyerekkori emlékről, és még rengeteg dologról. Meg tudott nevettetni, és el tudta velem feledtetni a rossz, illetve inkább furcsa dolgokat. Legalább 2 órán keresztül sétáltunk London sötét utcáin. Mikor már rendesen kibeszélgettük magunkat, és már az időjárás is kezdett kicsit lehűlni, ideje volt visszabattyogni a mi kis albérletünkbe.  Tiszta lappal kezdem a holnapot -határoztam el magamban. Muszáj valami melót találnom, és kicsit meg kell feledkezzek ezekről az álmokról. Talán ha nem törődöm velük, el is tűnnek. Na tessék, most is erről hablatyolok itt.

Nagyot nyújtóztam az ágyamban, majd mosolyogva felültem azon. Másnap reggel van, és nem álmodtam semmit! Legalább is nem emlékszem, hogy álmodtam volna. Szuper! Gyorsan elvégeztem reggeli teendőimet, felhörpintettem egy csésze kávé... helyett teát! Büszke voltam magamra, hogy reggel 10 óra, nem ittam kávét, és nem megy szét a fejem. Jól indult a napom, mertem remélni, hogy nem tudja semmi sem elvenni a kedvem.
Ráérősen leszökdécseltem az öreg lépcsőházban, majd utam a szokásos forrócsokimhoz vezetett egy közeli kávézóban. Megrendeltem a forró italt, majd egy állás hírdető lapot kezdtem el fürkészni. Valahogy sosem találok olyan munkát ami passzolna hozzám. Olyan munkára lenne szükségem amit bárki el tud végezni. Szakmám nincs, tehát, hogy szakmát tudjak szerezni ahhoz előbb pénz kéne. Hát, hajrá Amy.

Megragadta a figyelmemet a nagy piros betűkkel hirdetett 'Eladót keresünk!' felirat az újságban. Rögtön bepötyögtem a mellékelt telefonszámot a mobilomba, majd izgatottan vártam, hogy fogadják a hívást. Egy kedves férfi hang szólalt meg a telefonba, közölte, hogy ő vezeti ezt az ékszerboltot és elmondta, hogy mikor mehetek be életrajzot leadni meg ilyenek. Délután háromra megbeszéltünk egy időpontot, egy állásinterjú szerűségre.
Hamar elment az a röpke 4 óra az állásinterjúig. Sétálgattam a belvárosban, benéztem néhány boltba, majd megkerestem azt a bizonyos ékszerboltot. Meglepően elegáns, és letisztult volt. Kicsit már én éreztem magam hülyén a laza utcai viseletemmel. Ahogy beléptem az ajtón, kisétált a pulthoz egy negyvenes éveit járó férfi. Ő is elegánsan volt felöltözve a bolthoz illően.
-Jó napot! Amy White vagyok, az állásinterjúra jöttem. -mutatkoztam be udvariasan.
-Á nagyszerű! Szia! Megkérhetnélek, hogy gyere beljebb? -mosolygott rám, majd kinyitotta a pult mellett lévő kis ajtócskát.
-Persze. -feleltem, majd besétáltam. Egy otthonosan berendezett, gyönyörű iroda fogadott.
-Foglalj helyet. -mutatott az íróasztalával szemben elhelyezett csinos kis fotel felé.- A nevem Milan Drowns.

Fél óráig tartott az egész, nekem mégis legalább 3 órának tűnt. De sikerült. Illetve holnap kezdhetem az első próbanapomat. Bemutatott egy idősebb hölgyet, aki ott dolgozik már évek óta, gondolom mellé kellett valami segéderő féle. Mindenesetre én nagyon örültem az álláslehetőségnek, és boldogan rohantam haza, egy forró fürdőt venni, valamint átgondolni, hogyan tovább.

/Hey! Aki nem értené: Niall ugyan azt álmodta most mint Amy, csak más időpontban! Valamint azért álmodtak ilyen rosszat, mivel most egy más nélkül álmodtak, és ennek lett ez a következménye! Remélem azért érthető! :)/