Part 9th

Helló!

Ígérem, a következő hamarabb kész lesz!!! 

Jó olvasást!:))

Nikii xx

-Ébresztőőő! -rontott be szobámba Zayn, majd mikor észrevette, hogy fent vagyok megtorpant. -Ja, te nem alszol? Akkor igyekezz, 20 perc múlva indulunk. Na csá. -majd becsapta maga mögött az ajtót. Hát igen. Ma sem aludtam. Mi? Hova indulunk mi 20 perc múlva? Mivel fogalmam sem volt miről van szó, nem tehettem mást, felöltöztem gyorsan, hozattam valami kaját, és indultam ki a hotel szobából. 

Mihelyst leértem a földszintre Paul négy, két ajtós szekrény felé lökdösött, akik körül vettek. Elég hamar átértem a hotelből a kocsiba, ezúttal nem voltak olyan őrültek a rajongók. Csendben kocsikáztunk, mivel ők buliztak, én pedig alig aludtam, így mindenki hulla fáradt volt. Én nem mertem szólni, hogy igazából azt sem tudom hová tartunk, de majd kiderül. Közeledtünk a helyszín felé. Ezt a rengeteg rajongó láttán véltem megállapítani. Szinte tapadtak az autóhoz, így le is lassítottunk. Egy nagy színpadot pillantottam meg, rajta két műsor vezetővel. Tényleg! Today Show! Hogy felejthettem el?

Hamar lezavartuk a koncertet, és az interjúkat. A 'hamar' idézőjelben. Természetesen én koncert közben majdnem eltörtem a lábam, mivel sikeresen megöleltem a színpadot. Nem is én lennék. 

-Ne feledjétek fiúk, este koncert! -figyelmeztetett Paul, már a kocsiban ülve. Mintha nem tudnánk. 

Végre visszaértünk a hotelhoz, én már nagyon fáradt voltam. Berohantam a szobába, majd kidőltem. Kár, hogy nemsokára kezdődik a hangpróba. Kihasználva azt a kis időmet, gyorsan bepattantam az ágyba, és szunyókáltam egyet.

*Amy*

Mikor már kihűlt a fürdő vizem, idejét láttam annak, hogy kikászálódjak a fürdőkádból. Nem szívesen, de már amúgy is fáradt voltam tovább áztatni magam. Habár nem is nagyon csináltam semmit, én mégis fáradt voltam. Fölkaptam egy ruhának nevezhető rongyot, majd lefeküdtem aludni.

Egy fotózáson voltam. Nem engem fotóztak, én fotóztam. Tudni illik, imádok fényképezni. Embereket, állatokat, növényeket, épületeket, vagy egyszerűen csak a tájat. Besétáltam a gépemhez, ami már oda volt készítve, majd elkezdtem rajta beállítani a dolgokat. Észre sem vettem, hogy közben besétáltak a mai napi "alapanyagok".  Szép lassan elkezdtem végigmérni az öt szépfiút. Nem néztek ki rosszul, de nem is voltak valami félistenek. Viszont az utolsó fiúnál megakadt a szemem. A lélegzetem is elállt. Niall. Lenyugtattam magam. Már tisztában vagyok vele, hogy álmodom. Egyszerűen csak rámosolyogtam amit viszonzott. 

Rengeteg képet csináltam, az összes jó lett szerintem. Némelyik poszter gyanús. A fotózás végén odajött hozzám a szőkeség. Próbáltam normálisan viselkedni, de minden felém irányzott lépésére csak idegesebb lettem. Zavarba hozott.

-Szia. 

-Helló! -köszöntem neki.

 -Talán emlékszel rám. Én írtam rád twitteren. -persze hogy emlékszem. Te hülyítettél meg.

-Öhm. Igen. -válaszoltam szűkszavúan.

-Az a helyzet, hogy azt hiszem tudom mi történik most. Te is alszol, és én is. És egy álomba csöppentünk bele. -hú. Hát ez így nagyon morbid. De ez elképzelhető magyarázatnak tűnik.  Én csak forgattam a szemeim. -Figyelj. Talán nem hiszel nekem, és még én sem vagyok biztos benne, de. -itt megakadt. -Azt hiszem meg van a megoldás. Ha felkelsz írj nekem twitteren egy smiley-t. Én is írok neked. Ebből tudhatjuk, hogy jól gondoljuk-e a dolgot. -hát legyen. Nem törik le a kezem ha írok neki egy smiley-t.
-Rendben. -mosolyogtam rá, amit ő egy nagyobb mosollyal nyugtázott.

 -Amy. -suttogott mellettem David, és finoman rázogatott, hogy keljek fel.
-Szia. -mosolyogtam rá.
-Bocsi, hogy felkeltettelek, de nem tudod, hol a telefonom? -tehát a telefonja. Visszakapod ezt még bátyó.

-A TV tetejére raktad. -motyogtam unottan. Ha én nem tudom, akkor senki sem.
-Oh köszi, aludj csak tovább, jóéjt. -suttogta, majd jobban betakart.
-Dave. -megfordult- Képzeld, szereztem állást. Vagyis holnap lesz az első próba napom. Egy ékszer boltban. -mosolyogtam.
-Komolyan? Ez szuper! De szeretlek hugi, hogy mindig feltalálod magad! -ölelt át szorosan. Hát talán kicsit túlzott. Kicsit... Ennyire még én sem örültem neki. -Na én megyek is, csinálok neked ennek örömére egy forrócsokit.
Kezembe vettem telefonom, és fölmentem twitterre. Nem felejtettem ám el amit álmodtam. Gyorsan bepötyögtem egy smiley-t Niall-nek. Csak utána vettem észre, hogy ő már írt nekem egyet. Tehát igaz. Hát ez nagyon durva. Boldog voltam, mivel megtudtam, hogy mi ennek az oka. Vagyis, legalább, hogy, hogyan működik ez a dolog. Már csak az nyomasztott, hogy miért? Miért pont én?