Part 11th

Helló!
NA! Úgy látom mintha mostanában egy kicsit spórolnátok
a kommentekkel. Pedig nem kopik el a billentyűzet, 
ezt megígérhetem! Próbáljátok csak ki!
Na jó olvasást! <33

Nikii xx

Egy újabb munkanap. Valójában nekem ez a munka nagyon is tetszik. Alig kell valamit csinálni, és a fizetés is jó. Most legalább nem kell David-re támaszkodnom. Meg vehetem magamnak ami kell. Az albérletet is tudjuk közösen fizetni. Azért David sem kincses bánya, hogy tőle kérjek mindenre pénzt. Szóval igen. Hetente kapok fizetést, nem is keveset. Teljesen meg vagyok elégedve, és szerencsére nem csapott le senki az állásra előttem. Az pedig szerintem teljesen ki van zárva, hogy kirúgjanak a próbanapok után. Nem csináltam semmit rosszul, itt nem is nagyon lehet.

Elindultam a -kivételesen- napsütéses London utcáin. Napszemüvegemet föltettem és sietősen kezdtem el lépkedni az üzlet felé. Most hamarabb beértem mint tegnap, de valójában még hozzá kell szoknom a korán keléshez. Beléptem az üzlet ajtaján, amit fölöttem a kis csilingelő dísz jelzett is.

-Szia csajszi. -köszöntött Margaret. Nagyon megkedveltem őt. Lehet vele beszélgetni, igazából mindenről. Olyan mintha már legalább egy éve ismerném.

-Szia. Hogy vagy? -tegeztem le, mivel múltkor nyomatékosította bennem, hogy nem akar hallani több 'csókolom'-ot.

-Köszi jól. Na pakolj le, és nyitunk. -mosolygott, és az öltöző felé biccentett a fejével.

*Niall*

A legutóbbi éjszakán nem álmodtam semmit. Úgy látszik ez nem mindennapos dolog. Viszont már jó lenne beszélgetni Amy-vel. Már sokszor elterveztem a beszélgetést, azt is, hogy miről. Azt hiszem délután ráírok. Eléggé unatkoztam a lakásban egyedül, úgyhogy felhívtam Harry-t. A készüléket a fülemhez emeltem, és vártam, hogy fölvegye.

-Haló? -szólt bele a kissé rekedtes hang.

-Cső. Unatkozok. Nem jössz át? Aztán elmehetnénk valahova. -lelkesedtem.- Izé. Nincs mára program ugye? -kérdeztem. Ha valaki, akkor én vagyok az aki sosem tudja megjegyezni mikor hová megyünk.

-Nincs. Felőlem. -mondta, majd lerakta a telefont. Ismerem, tudtam, hogy ez azt jelenti, 15 perc múlva itt van. Átöltöztem, kicsit rendbe szedtem magam, és vártam, hogy csöngessen a göndörke.

-Helló! -köszöntem neki a kelleténél hangosabban.

-Te mit szívtál? -érdeklődött, majd besétált a lakásba. Én már válaszra sem méltattam kérdését.

-Annyira ne helyezkedj el, indulunk! -utasítottam.

-Hova? (Niki:3)

-Vásárlást terveztem.

-Te mindig vásárolsz, olyan vagy mint egy lány.

-Ez nem volt szép. -néztem rá csúnyán.- Na mi lesz, indulunk? -mutattam az ajtó felé.

-Induljunk. -sóhajtott, majd nagy nehezen feltápászkodott a kanapéról, és elindult az ajtó felé. Harry Lustaság Styles.

Rengeteget gyalogoltunk, de nem is nagyon vásároltunk. Viszont minden útba eső boltba benéztünk. Főleg csak autogrammot osztogattunk, meg fényképezkedtünk, meg beültünk három helyre kajálni. A harmadiknál Harry már csak egy narancslevet ivott. Pedig nem is evett olyan sokat, hogy ne férjen belé több. Na mindegy. Megtorpantam egy McDonald's-nál. Mosolygással, és szemöldökhúzogatással jeleztem Harry-nek, hogy ide bizony be fogunk menni.

-Na nem. Inkább akkor menjünk be ide, de én már nézni sem bírom ahogy tömöd a fejed. -biccentett egy nem messze lévő ékszerboltra. Na. Ott még én sem voltam. Szúrósan néztem rá, de elindultam az üzlet felé. Először a kirakatot kezdtem el bámulni, hogy egyáltalán nekünk van e valami keresnivalónk itt.

-Szerintem ezt nem nekünk találták ki. -néztem Harry-re, aki a kirakatot kémlelte.

-Nézd. -ráncigált oda maga mellé, majd valami fülbevalóra mutatott. Ja, el is felejtettem, a nagy Harry Styles-nak már fülbevalója van. Én csak megmosolyogtam.

-Menj be, és nézd meg közelebbről! -utasítottam, mire szó nélkül elindult befelé, én pedig utánaeredtem. Senki nem volt a pultba, úgyhogy vártunk egy kicsit. 5 perc elteltével kifáradt egy negyvenes éveit járó hölgy.

-Sziasztok, miben segíthetek? -mosolygott ránk.

-Jó napot! -köszöntünk egyszerre.

-Kinéztem egy fülbevalót a kirakatban. Érdekelne, hogy van e feketében. -fontoskodott Hazza. Én unalmamban elkezdtem nézni az ékszereket, bár meg kell valljam egy cseppet sem kötöttek le. Csak egy névre lettem figyelmes.

-Amy, gyere kérlek! Megnéznéd, hogy van e ebből fekete? -szólt egy kicsit hangosabban a hölgy. Halkan kopogó lépéseket hallottam bentről. És kisétált. Nem hittem a szememnek. Kisétált Amy. Megtorpant mikor meglátott engem, és elejtette a papírokat amik a kezében voltak, de ahelyett, hogy összeszedte volna, még mindig engem nézett.

-Úgy látom rajongód akadt. -kacagott Harry. Én csak meredten néztem a lányra, és megráztam a fejem.

-Öhm. Amy. Minden rendben? -legyezett az említett előtt a hölgy.

-Persze, persze, csak elszédültem egy kicsit, de minden rendben, köszönöm. -majd átvette a papírokat amit a hölgy készségesen felszedett neki. Nagyon aranyos volt. Teljesen zavarba jött. Megmosolyogtam ügyetlenségét, ugyanakkor le voltam döbbenve. Élőben látni azt a lányt akiről eddig csak -szó szerint- álmodtam. Amy visszarohant. Gondolom a fülbevalóért.

*Amy*

Mikor megláttam egy  pillanatra a szívverésem is leállt. Teljesen összezavarodtam, nem tudtam mit tegyek. Nem jellemző rám az ilyen ügyetlenkedés. Visszarohantam az irodába, de arról viszont teljesen megfeledkeztem, hogy Margaret mit is kért tőlem. Harry azt hitte valami rajongó vagyok. Jellemző. Niall viszont. Niall valahogy ellenállhatatlan volt. Legalább 20 másodpercig néztünk egymás szemébe. Gyönyörű kék szemei vannak.

-Amy, minden rendben? -ismételte magát Margaret, mivel még mindig nem mentem ki a kérésével. Én nem válaszoltam. Semmi kedvem nem volt leégetni magam. Vártam, hogy majd szépen Margaret besétál.

-Elnézést kérek. Tudom, hogy szokatlan kérés, de megnézhetném mi van Amy-vel? -hallottam a kintről beszűrődő hangokat.

-Miért talán ismered? -kérdezősködött Margaret.

-Mondhatni. Csupán 5 percet kérek. Legyen szíves. -kérlelte Niall.

-5 percet kapsz.

Utána már csak lépteket hallottam. Már a gondolatba is beleborzongtam, hogy Niall-el kell beszélnem. Nincs is miről beszélnünk. Iszonyatos hányingerem lett az idegességtől.

-Szia. -állt meg az ajtóban Niall.