Part 13th

Helló!

Ahh, 13. rész! Mit ne mondjak megszenvedtem

vele, úgy hogy komizni ér! 

Talán kicsit később jött mint a többi de hosszabb is lett

szóval nincs ok panaszkodni:) Puszi

Nikii xx

Felsóhajtottam mikor letettem a telefont. Próbálok nyugodt lenni ha vele beszélek, de annyi minden kavarog a fejemben, hogy ennek maximum a látszatát tudom előcsalni. Habár, én nem panaszkodom, simán el is utasíthatott volna, és nagyon boldog vagyok, hogy nem tette, ami azt jelenti, hogy kedvel. Legalábbis, én ezt szűrtem le belőle. Alig vártam a holnapot. Már azt is elterveztem hova fogom vinni, és mit fogunk csinálni. Semmi média, csak mi ketten. Azon még viszont gondolkodnom kellett, hogy hogyan fogom Amy-t az üzletből a kocsiba invitálni, mert ha csak lazán beül a kocsiba, azt tuti, hogy lencsevégre kapják. Nem gond, erre is kitalálom a megoldást.

*Amy*

Semmi nem ronthatta el a mai nap a kedvem, nagyon örültem, hogy Niall-el fogok holnap is találkozni. Kicsit talán félek , mert nem tudom miről beszélhetnénk, meg, hogy mit fogunk csinálni, de azért várom. Nem hiszem, hogy most már ki tudnám verni a fejemből. Egyszerűen nem tudom elfelejteni a mosolyát, az aranyos akcentusát, és nem utolsó sorban az édes félénkségét. Kicsit el szerettem volna terelni a gondolataimat, úgyhogy felhívtam David-et.
-Szia! -köszönt lelkesen.

-Na szia. Hol jársz? -kérdeztem, mivel már ilyenkor itthon szokott lenni.

-Csak elmentünk enni valamit Austinnal, és képzeld, megismertem egy lányt!
-Hűha. -az ilyenekből sosem sül ki jó dolog.
-Én is ezt mondtam. Gyönyörű. Otthon elmesélem. -lelkesedett.

-Azért vigyázz vele. -figyelmeztettem. Nála az a jellemző inkább, hogy őt verik át a lányok, és nem fordítva. Túl nagy a szíve.

-Na jó, maximum fél óra, és otthon vagyok.

-Jól van szia. -mosolyogtam.

-Szia.

Hajjaj. Vajon mit fog szólni mikor elmesélem neki a ma történteket, és, hogy holnap találkozunk Niallel? Hogy én mennyire tudok izgulni egy egyszerű találkozó miatt. Az már egy más kérdés, hogy egy világsztárral van dolgom, de ez nagyon ritkán jut eszembe. Én úgy szeretném őt megismerni mint Niall Horan, és nem úgy, mint Niall a One Direciton-ből.

MÁSNAP

*Niall* 

Már reggel nyolckor magamtól felébredtem, nálam ez nagyon ritka. Valószínű hatással van rám a találkozó Amy-vel. Nagyon izgultam. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, és fél órás szenvedés árán a hajam is kész lett. Elmentem a boltba, vettem kaját, kitakarítottam a kocsit, de még így is maradt bő négy és fél órám. Azt hiszem kicsit unatkozni fogok addig.

Elmentem enni, néztem a TV-t, twittereztem, de még így is nagyon lassan telt az idő. Ráérősen elsétáltam a kocsiig, és kerülőutat téve odaértem Amy-hez. Arról viszont megfeledkeztem, hogy hogyan is fog beszállni a kocsiba. Már most látok erre pár lányt akik fotózgatnak. Besétáltam az üzletbe, Amy a pult mögött állt. Mikor megláttam rögtön elmosolyodtam.

-Szia. -mosolyogtam, és intettem neki.

-Szia Niall. -mosolygott vissza.-Mindjárt végzek, 5 perc, kint megvársz? -mutatott az ajtó felé.

-Hát... -haboztam.- Az a helyzet, hogy már most fotóznak, és nem szeretnélek belekeverni a médiába. Nincs valami hátsó ajtó vagy ilyesmi? -megrázta a fejét.- oh.-most légy okos Horan.

-Mi lenne, ha odaadnám a kulcsot, én elsétálnék másfele, hogy utánam jöjjenek a rajongók, és te addig beszállnál a kocsiba? -kérésemre meglepődött, de jobb nem jutott eszembe.

-Honnan tudod, hogy nem fogok meglépni a kocsiddal? -mosolygott rám édesen, miközben odaadtam neki a kulcsot. Én csak felnevettem, és elindultam kifelé. Elsétáltam az utca végéig, és befordultam egy másikba, majd ott nekiálltam autogrammot osztogatni. 10 perc alatt készen is voltam, mert még cseverésztem egy kicsit velük, és elindultam a kocsi felé. Beszálltam a kocsiba, Amy a hátsó ülésen ült.

-Miért ültél hátra? Nem harapok. -kacagtam.
-Itt van sötétítés, és még véletlenül sem tudnak lekapni a kocsidban ülve. -mutatott az ablakok felé.
-Milyen igaz. -mosolyogtam rá, majd beindítottam az autót. Már biztosan tudtam az utat, hiszen mindent előre elterveztem. Nekem ez egy ilyen első randi féle, még ha Amy nem is gondolja így. Egy számomra nagyon különleges helyre viszem. Itt forgattuk a 'What Makes You Beautiful' -t. Remélem tetszeni fog neki, és pont kapóra is jött, hiszen nem egy forgalmas hely. Az út nagy részén az álmainkról beszéltünk, habár azt nem osztottam meg vele mikor az a viharos-vizes történet volt. Nem szerettem volna rossz dolgokról beszélni. Mikor leparkoltam, tulajdonképpen a homokba, átsétáltam a kocsi másik oldalára, és kinyitottam neki az ajtót. Annyira szép. Kilépett a kocsiból, lerúgta szandálját, és előrébb sétált a tengerhez csodálni a tájat.
-Milyen szép. -szólalt meg a nagy csend után. Igazából észre sem vettem, hogy egyikünk se szólal meg, hiszen nagyon el voltam gondolkodva.
-Gyönyörű. -mosolyogtam felé, miközben fölkaptam a pilótaszemcsimet. Miközben ő körülnézett, én gyorsan leterítettem egy pokrócot.
-Leülünk? -sétáltam elé, takarva a tájat.
-Persze. -mosolygott és elindult a pléd felé.
Sokat beszélgettünk, nagyjából úgy mindenről. Egymásról, a médiáról, a One Directionről, és még sok mindenről. Mikor úgy éreztem, kezdünk kifogyni a témából, eszembe jutott valami.


*Amy*

Mikor megérkeztünk a tengerpartra, éreztem, hogy valahonnan ismerős a hely, de sehogy sem jutott eszembe, hogy honnan. Nem is nagyon törődtem vele, csak a tájjal, és legfőképpen Niall-el voltam elfoglalva. Meglepően közvetlen, és kedves velem, talán ezért is olyan szimpatikus. Mikor beszélgetek vele, egy pillanatra sem jut eszembe, hogy ő egy világsztár, és ez nagyon jó. Kivéve persze mikor a One Directionről beszélünk.
-Egy pillanat és jövök, meg ne mozdulj. -pattant föl a pokrócról Niall.
-Rendben. -mondtam kicsit nevetve. -nem tudom, hova tudnék elszökni egy tengerparton. Tényleg csak egy pillanat volt, jött is vissza egy gitárral a kezében, majd vissza ült velem szembe.
-Mit szólnál ha énekelnénk kicsit? -pillantott rám, majd a gitárra.
-Én nem tudok énekelni. -kacagtam fel.
-Akkor én elkezdem, és ha van kedved csatlakozol. -sóhajtott, majd énekelni és gitározni kezdett.

"You're insecure,
Don't know what for,
You're turning heads when you walk through the door,
Don't need make-up,
To cover up,"

Más volt Niall-t így hallani, csak úgy, a fiúk, és zene nélkül, de nagyon tetszett.  Rögtön rájöttem honnan ismerős a hely, bár nem tudom eddig miért nem esett le. Kedvet kaptam én is énekelni. Nincs jó hangom, de nem is olyan 'összetörik a tükör' féle. Nagyon izgultam, de úgy döntöttem éneklek egy kicsit. Itt úgy sem hallja senki, csak Niall meg én.

" Being the way that you are is enough,
Everyone else in the room can see it,
Everyone else but you," -folytattam a dalt. Niall-nek fülig ért a szája, úgy láttam nagyon tetszik neki, hogy előtte éneklek. Az én kis szólóm után elénekeltünk még egy refrént, és befejeztük a dalt. Közben folyton a szemembe nézett (időközbe lekerült róla a napszemüveg), és kicsit zavarba is hozott, de valamiért képtelen voltam elkapni a tekintetem kék szemeiről.
-Nagyon szép hangod van. -dicsért meg a dal végén.
-Hát köszi, tudom, hogy nem vagyok egy Beyoncé, de itt úgy sem hallja senki más. -mosolyogtam. Mondatomra felnevetett.
-Azért annyira nem rémes.
-Annyira. -kuncogtam.
-Komolyan. Tényleg szép hangod van. -biztatott.
-Köszönöm. -gondoltam lezárom a témát, mert le merném fogadni, hogy még két órán keresztül bizonygatná, hogy jó hangom van.
-Szerintem együnk. -közölte, majd felpattant és a kocsihoz ment -gondolom- kajáért.
Visszatért egy 'kis' kajával, mit ne mondjak, egy tíz fős csapat is jól lakna ebből. Hozott csokit, sütit, csirkét, sült krumplit, meg mindenfélét. Jól belakmároztunk, közben beszélgettünk.


*Niall*

Evés után besétáltam a vízbe, Amy is bejött utánam. Hülyéskedtünk, fröcsköltük egymást. El akartam húzni az időt, hogy a naplementét még együtt megnézhessük a partról, ami végül sikerült is. Mikor már majdnem teljesen sötét volt elindultunk hazafelé. Amy elnavigált a házig ahol lakik, ami már ismerős is volt az első álmunkból.
-Köszönöm, nagyon jól éreztem magam. -mosolygott rám, még a kocsiban ülve, és megölelt. MEGÖLELT!
-Én köszönöm, hogy eljöttél.
-Hát igazán nincs mit. -mosolygott, majd kiszállt a kocsiból.
-Szia Amy.
-Szia!. -intett vissza.
Nekem iszonyúan tetszett a mai nap, remélem neki sem okoztam csalódást. Alig vártam, hogy hazaérjek és elmeséljem Harry-nek a mai napot. Nem tudtam levakarni a mosolyt a képemről.


*Amy*

Nagyon boldog voltam, hogy ilyen jól sikerült ez a találkozó. Niall nagyon figyelmes, egy percig sem unatkoztam. Alig várom, hogy elmesélhessem David-nek. Apropó David... El is felejtettem neki mondani ezt az egészet, viszont ő sem mesélt arról a gyönyörű lányról. De még csak Abbie-nek sem meséltem semmiről. Elmosolyodtam az én kis titkomon, majd bevágódtam az ajtón. David már aludt, úgyhogy csendben végiglopóztam a fürdőig, lefürödtem, és elég hamar el is aludtam.