Part 14th

Helló!

 Tudom, nem igazán siettem, de én igyekszem

higgyétek el! És kommenteljetek, mert kíváncsi vagyok mit gondoltok róla!

Na jó olvasást!:)

Nikii xx

-Na végre idetévedtél. Megkérdezhetem, hogy hol járkáltál ilyenkor? -rontott be a hotel szobába Paul. Rohadtul nem értettem mi baja van, hiszen este 10 óra van, de ha csak reggel jönnék vissza, az is az én dolgom lenne.- Na kapkodd magad mert lent vár a busz. -csapta be maga mögött az ajtót. Erőt vettem magamon, és gondolkodni kezdtem, hogy mi a fene lehet ilyen fontos, este 10 órakor. Telefonom csipogni kezdett, kíváncsian nyitottam meg a bejövő sms-t. Anya volt.

"Szia Niall! Remélem hamar ideértek, már nagyon hiányzol!" -írta anya.

Nem sok idő kellett, hogy felfogjam, indulunk Írországba. Fogalmam sincs hogy felejthettem el. Nem válaszoltam anyunak, csak beledobáltam minden cuccot a bőröndömbe, és elindultam a turnébusz felé. Már nagyon fáradt voltam, alig vártam, hogy a repülőn lehessek, és aludjak egyet.
Negyed óra alatt oda is értünk a repülőtérre. Az óra már fél 11-et mutatott, a környék mégis teli volt lelkes directionerekkel. Kicsit fáradtan ugyan, de leálltunk fotózkodni és aláírásokat osztogatni. Én meg önző módon csak arra tudtam gondolni, hogy had legyek már a repülőn.
Mikor végre kényelembe helyeztem magam a magángépünkön, ettem egy szendvicset, majd mély álomba merültem.

-Niall kelj fel. -lökdösött Zayn.- Van számodra egy meglepetésünk. Nagy nehezen kinyitottam szemeim, és Zayn vigyorgó képével találtam szembe magam.
-Mi van? -motyogtam kábán, majd rendesen felültem a székben. Körülnéztem és láttam, hogy még mindig a repülőn csücsülök.
-Nézd kit hoztunk neked! -lelkesedett Harry, majd félre állt, hogy látószögbe kerüljön a meglepetés. Amy közeledett felém élet nagyságban. rögtön feltápászkodtam az ülésről, és egy öleléssel köszöntöttem. Örültem neki, hogy itt van, és biztos Harry keze van a dologban. Bár annak egyáltalán nem örülök, hogy elmondta a fiúknak is. Majd beszélek a fejével.
-Szia Niall. -köszöntött Amy.
-Szia. Hát te?
-Gondoltam meglátogatlak. -mosolygott rám. Én csak vigyorogtam a lányra, majd akaratomon kívül megszólaltam.
-De szép a hajad. -nevettem rá, de lefagyott a mosoly a képemről, mikor rájöttem, hogy mit is mondtam. Miért mondok én ilyen hülyeségeket?  Lehet nincs semmi rossz abban, hogy dicsérgetem, de ez mégis furcsán jött ki. De az a baj, hogy a szavak csak kipotyogtak a számon.
-Köszi. -mosolygott.
-Gondoltuk örülnél neki, ha tudnátok beszélgetni egy kicsit. -szólalt meg Harry.
-Amúgy neked kontaktlencséd van? -érdeklődtem. Nem tudom hogy jutott eszembe, de az a baj, hogy ki is mondtam, ami bosszantott. Nagyon gáz volt. 
 -Nem, nem hordok kontaktlencsét. -nevetett rám. Én csak bólogattam. Nem akartam megszólalni, mert féltem, hogy megint hülyeséget fogok mondani. 
-Na és hogy vagy? -huppant le az ülésbe Amy , én követtem.
-Milyen jó idő van. -néztem ki a repülő ablakán. Amy csak felhúzta a szemöldökét. Nagyon hülyén éreztem magam, hogy nem tudok semmit tenni az ellen, hogy ne mondjak ilyen hülyeségeket. De még csak azt sem tudathattam vele, hogy nem saját akaratomból cselekszem. Tenyerem izzadni kezdett az idegességtől, és egyre jobban feszengtem. Amy arcát kémleltem ami kifejezéstelen volt. Sem öröm, sem meglepődöttség, de még csak egy halvány mosoly sem volt rajta. Én viszont éreztem, hogy boldog, hogy velem találkozik. Vagy lehet, hogy csak azt akartam, hogy így érezzen. Minden esetre én örülök neki, de már nem sokáig bírom, hogy ne azt mondjam amit akarok. Mintha az egyik vállamon egy kettyós ördög ülne, aki hülyeségeket mond, a másikon meg egy angyal, aki a gondolataimat tudatná. 


*Amy*

Niall nagyon furcsán viselkedett, ahhoz képest, hogy mindketten tudtuk, hogy most csak álmodunk. Legalábbis remélem, hogy eljutott az agyáig, hogy ami most történik, nem a valóság. Feszengett, ami a köztünk lévő kapcsolatra is rátelepedett. Fogalmam sem volt mit mondjak neki, tudván, hogy úgy sem arra fog válaszolni. Csak valami értelmes témát szerettem volna keresni, ami a reményeim szerint felkelti az érdeklődését, és talán tudnánk arról beszélgetni.
-Fáradt vagy? -érintettem meg a vállát.
-Kicsit meleg van itt. -rántotta meg a vállát. Hát remek, úgy látom nincs beszélgetős kedvében.
-Baj van? -próbálkoztam, hátha mond valamit, de csak elfordult, és az ablak felé nézett. Komolyan nem tudtam mivel próbálkozhattam volna. Már az is megfordult a fejemben, hogy inkább valahogy fel kéne ébreszteni magam, mert már kezdett ránk telepedni az a tipikus kínos csend. 
-Szerintem jobb lenne, ha elmennél. -fordult felém. Hát ez elég furcsa, tekintve, hogy egy repülőn vagyunk, de nyilván arra célzott, hogy fel kéne ébrednünk. Én nem tudom mi volt vele, mintha egy erő kerekedne felül rajta ami irányítja őt, és olyan dolgokra kényszeríti amit nem akar. De ha ez az erő összehozott minket az álmainkon keresztül akkor miért akarná, hogy ne beszélgessünk egymással?


*Niall*

Riadtan keltem fel a repülőn ülve, és rögtön körbenéztem. Amy sem volt ott, és a fiúk sem álltak körbe engem azzal az indokkal, hogy van egy meglepetésük. Egy pillanatra azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány. Mióta megbeszéltük ezt Amy-vel, azóta meg tudtam különböztetni az álmot, és a valóságot, de most ez valahogy nem ment. És még rendesen beszélgetni sem tudtam vele, mert egyszerűen nem én uralkodtam magam felett. Nem szeretném, hogy elölről kezdődjön ez az egész. Még egyszer körbenéztem, hogy biztosan csak álmodtam e, de látván, hogy a fiúk békésen szunyókáltak, be kellett valljam magamnak, hogy álmodtam, de még mindig nem akartam elhinni. Mindenképp beszélni akartam Amy-vel, úgy hogy előkaptam a telefonom, és sms-t kezdtem írni.
"Mit álmodtál?" -küldtem el az üzenetet. Remélem nem egy álomba csöppentünk, mert akkor nagyon megalázva érezném magam.
"Ott voltam a repülőn, és meg kell mondjam egy kicsit furcsán viselkedtél.:)" -jött az üzenet. Ettől féltem. Gyorsan pötyögni kezdtem, hogy meg magyarázzam a dolgot.
"Tudom, hogy hülyén viselkedtem, és kérlek ne haragudj, de nem tudtam irányítani tetteim." -írtam meg neki.
"Hívlak." -jött az üzenet, és amint elolvastam a készülék jelezte, hogy Amy hív.
-Szia. -szóltam bele a telefonba idegesen. Talán nem kéne ilyen komolyan vennem a dolgot, de nagyon bosszantott, hogy ilyen gyökérségeket mondtam.
-Na helló. -hallottam  a hangján, hogy mosolyog.
-Remélem nem haragszol. -mondtam szűkszavúan. Kifejtettem volna még a dolgot, de így is zavarba voltam, és féltem, hogy csak össze-vissza dadognék.
-De vérig vagyok sértve. -válaszolta tettetett komolysággal, mire felnevettem.
-Úgy éreztem magam mint az első álmunkban. Azt hittem a valóság, és közben tisztára bénán, és hülyeségekről beszéltem. Lehet látnia kéne egy orvosnak. -nevettem el a végét.
-Dehogyis. -nevetett.- szerintem nincs ezzel semmi baj, de jobb lenne, ha élőben tudnánk ezt megbeszélni.
-Az a baj, hogy most tartok Írország felé.
-Oh. Tehát ezért vagy repülőn. Nem gond, majd ha ráérsz. -hangja kedves volt, de éreztem benne a csalódottságot.
-Hamarosan, most viszont le kell tennem, majd még beszélünk. -muszáj voltam letenni, mert láttam Liam-et közeledni felém.
-Rendben. Szia Niall.
-Szia. -nyomtam le a telefont.

-Miről hablatyoltál te? Milyen álom? -közeledett felém vészesen Liam. Most okosnak kéne lennem.