Part 15th

 Helló!

15. rész:) Remélem tetszeni fog!

És kérlek titeket kommenteljetek, mert

érdekelnek a véleményeitek!  1 perc az egész, de nekem nagyon

sokat jelent. Köszi:)

Jó olvasást.

Nikii xx

-Tessék? -mondtam, mintha meg sem hallottam volna amit mond, majd ledobtam magam mellé a telefont, és Liam-re koncentráltam.
-Kivel beszéltél? -kérdezte és nagyon komolynak akart tűnni, de a mosoly ott rejtőzködött arcvonásai közt.
-Anyával. -vágtam rá, de tudtam, hogy Liam eléggé ismer ahhoz, hogy tudja mikor hazudok. Olyan tekintettel nézett rám, amitől az ember frászt kap, és kénytelen beszélni.- Na jó nem anyuval beszéltem. -válaszoltam komolyan, mivel bosszantott, hogy egy szó nélkül is beszédre bír. Egy apró mosoly viszont megjelent az arcomon, ami azt tükrözte, hogy márpedig én zavarba jöttem.
-És tudhatom ki volt a szerencsés? -terült el egy mosoly az arcán.
-Szóval. Majd inkább máskor beszéljük meg. -kérleltem. Nem szerettem volna vele is közölni, magam szeretnék ezzel foglalkozni. Tudom, hogy Liam-et nem rázom le ennyivel, de időhúzásnak jó.
-Na jó, szavad ne feledd! -emelte rám mutató ujját.
-Nem fogom. -mosolyogtam rá, és én is nekiszegeztem mutatóujjam, mert az övét még mindig ott tartotta, akár egy szobor.
-Na jó éjszakát szöszi. -nevetett, majd visszahuppant helyére. Én úgy éreztem, hogy nem fogok tudni aludni, de az idő elteltével egyre álmosabb lettem.

Leszálltam a gépről, immáron Londonban. Hatalmas léptekkel száguldottam a kocsim felé, mikor arra lettem figyelmes, hogy Amy fut felém.
-Szia. -köszönt levegő után kapkodva, mikor odaért hozzám. Nagyon mosolygott.
-Hát te? -néztem rá kérdőn, majd kezeimet egy hatalmas ölelésre nyitottam, amit el is fogadott. Ölelésünket egyikünk sem szakította meg, és továbbra is úgy álltunk ott.
-Hiányoztál. -motyogta.
-Te is nekem. -mosolyogtam.- De csak 5 napig voltam Írországban.
-Nem számít. -húzódott el tőlem, majd szemembe nézett. Azt hiszem máskor ilyen esetben rég zavarba jöttem volna, és elhúzódtam volna, de most nem jöttem zavarba, és elnézni sem nagyon tudtam, mert a gyönyörű barna szempár fogva tartotta szemeim. Nem tudtam, hogy lehetséges, hogy pár találkozás után ilyen közel kerüljön az ember a másikhoz, de már most nagyon fontosnak érzem őt. Arcom egyre közelebb került az övéhez, mígnem csak pár milliméter választott el minket.

-Niall, megérkeztünk! -rázogatott Louis.
-Mi? -kaptam fel tekintetem.
-Tápászkodj fel lustaság. -szólt közbe Harry.
-Írországban vagyunk? -kérdeztem kétségbe esetten. Két álom lett volna egy repülőút alatt? Nem hiszem el, pedig nagyon úgy tűnik. Most sem én irányítottam magam, de legalább nem beszéltem hülyeségeket. Borzasztó. Mostantól nem fogom tudni mikor álmodok, és mikor vagyok ébren? Felkelek reggel, és nem fogom tudni, hogy igazából keltem e fel. A másik dolog, ami már kevésbé aggaszt, hogy ilyen közel kerültem Amy-hez. Majdnem megcsókoltam, csak ez az idióta felébresztett.
-Itt vagy? -kalimpált előttem Liam.- Gyere, mert itt maradsz. -nevetett és elindult.- Ja! És igen, Írországban vagyunk. -szólt vissza.
Összeszedtem magam, majd én is sikeresen elhagytam a gépet. A hotelbe érve ledobtam magam az ágyra, és csak elmerültem gondolataimban. Mivel Zayn-el egy szobát kaptam, nem igazán tudtam még csak telefonálni sem Amy-nek. Egy sms-el megpróbálkozom, ha Zayn elaludt, mert ha ébren van akkor tuti belepofátlankodik a telefonomba.

-Jó reggelt. -motyogott mellettem Zayn.Úgy látszik tegnap éjjel hamarabb sikerült elaludnom mint ő.
-Jó reggelt. -motyogtam egy ásítás kíséretében, majd nyújtóztam egyet.
Hangos dörömbölésre lettünk figyelmesek, mire mindketten odakaptuk a fejünket az ajtó felé. Zayn arc szerkezete elárulta, hogy ő most nem fog felkelni kinyitni, úgyhogy kénytelen leszek én. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kinyitottam az ajtót. Paul fogadott, és szó nélkül besétált a szobába, és egy újságot dobott az asztalra.
-Ezt neked kell elintézned. -mondta, majd kiviharzott. Oda battyogtam az asztalhoz, és szememet megdörzsölve tekintettem az újságra. Azt hittem ott ájulok el. Szemeim kikerekedtek, én pedig meredten tartottam az újságot a kezemben. Egy kép volt a címlapon amin én és Amy egy Londoni reptéren ölelkezünk. Pontosan ugyanúgy volt a kép, mint ahogy én azt álmodtam. Még mi jöhet? Ebből óriási szar kavarás lesz.
-Na mi az? -sétált oda hozzám Zayn. Én csak félbe hajtottam az újságot, majd telefonomat előkeresve Amy-t tárcsáztam.
-Mutasd már meg. -nyavajgott.
-Mindjárt. -mondtam, de előtte Amy-vel szerettem volna beszélni. Idegesen sétáltam a telefonnal a kezembe, és vártam, hogy Amy fogadja hívásom. Érzem, hogy ebből baj lesz.