Part 16th

Helló!

A 15. részhez jóval több komit kaptam mint a 14.-hez.

Nem tudom, hogy ez annak köszönhető e, 

hogy ennyire tetszett, vagy, hogy szinte már könyörögtem a komikért,

 mindenesetre nagyon örültem nekik, és így tovább! 

Nagyon boldoggá tesz, tényleg! :'D

Jó olvasást!:)

Nikii xx

 

Ma éjszaka elég furcsa álmom volt Niall-el. Sokkal közelebb kerültem hozzá. Meglepő volt, de próbáltam lazán venni a dolgot. Csináltam egy bögre kakaót, majd kiültem az erkélyre levegőzni. 10 percet lehettem kint, mikor már úgy láttam, hogy ideje bejönnöm. Becsuktam magam után az erkély ajtót, majd telefonomért nyúltam, hogy felhívjam David-et. Hétvégén nem szokott elmenni itthonról, gondolom az a titokzatos lány lehet a dologban. Feloldottam a billentyűzárat és csodálkozva tapasztaltam, hogy 17 nem fogadott hívásom van, méghozzá Nialltől. Fogalmam sem volt mi lehet ennyire sürgős, de megfeledkezve arról, hogy David-el akartam beszélni, egyből tárcsáztam Niall-t.

-Haló? -szólt bele a telefonba.
-Szia, mi volt ennyire sürgős? -mosolyogtam, mit sem sejtve arról a fontos dologról.

-Emlékszel mit álmodtál ma éjszaka? -kérdezte. Hangján hallható volt a kétségbeesettség.

-Persze, és tudom, hogy kicsit furcsa volt, de... -kezdtem magyarázkodni, de félbeszakított. 

-Nem számít. Az van, hogy... Ott virítunk a The Sun címlapján, amint megölelsz a reptéren. Én...nem tudom, hogy történhetett, hiszen csak... csak álmodtuk tudtommal. -hebegte. Minden szavára szívem egyre gyorsabban vert. Fel sem fogtam igazán mit mondott.- Itt vagy? -kérdezte, mert én meg sem szólaltam.

-Igen. -nyögtem ki.

-Mit csináljak? -kérdezte kétségbeesetten. Lefagytam. Honnan tudhatnám én, hogy mit csináljon. Ő jártas az ilyen dolgokban.

-Nem tudom. Te vagy a sztár. -válaszoltam közömbösen.- És még videó is van róla? Mert akkor nagyon ügyesek. -sóhajtoztam. Ez annyira lehetetlennek tűnik. Habár már nem kéne meglepődnöm.

-Nem tudom. De van egy ötletem. Most leteszem, szia! -mondta, majd ki is nyomta. Nem tudtam mire készül, de biztos voltam benne, hogy okosan cselekszik. Felnéztem twitterre, hogy lássam a képet, és az esetleges videókat. Nagyon meglepődtem, hiszen követőim száma már is több mint 16 ezerrel nőtt, és rengeteg tweetet is kaptam. Nagyon sok fenyegető, gyűlölködő üzenet is volt köztük és néhány kedveskedő aranyos tweet. Én azt sem értem, hogyan találtak meg. Néhány directioner elmehetne nyomozónak. Felbukkant egy értesítő telefonomon, miszerint Niall tweetelt nekem. Kíváncsian nyitottam meg, majd megláttam, hogy Niall kitette a közös képünket ezzel a felirattal: "Egy jó barát. :) xx @Amy_I_White".

Megkönnyebbültem, és csak remélni tudtam, hogy semmi kételkedés nem lesz. Tovább olvastam a nekem szánt üzeneteket. Volt ahol azzal fenyegettek, hogy megkéselnek, megölnek, megtépnek, agyon veretnek és volt ahol egyszerűen csak lekurváztak. Én nem tudom mit vétettem ellenük, de némelyik üzenet igen súlyos volt és egy kicsit be is könnyeztem rajta. Én nem ártottam nekik semmit, nem tudom mivel érdemeltem ezt ki.

Niall újra hívott.

-Szia. -köszönt.

-Szia. -szipogtam.

-Mondd, hogy nem sírsz!

-Nem sírok. -mondtam, majd megtöröltem szemeim.

-Hallom.

-Te mondtad, hogy mondjam. -mosolyodtam el.

-Láttam miket írtak neked, és kérlek szépen ne vedd magadra! Üres fenyegetőzések, némelyik rajongó igen elmebeteg, de megpróbálok mindent megtenni, hogy elcsendesedjenek.

-Rendben. -motyogtam.

-És kérlek ne sírj! Pont ezért csinálják. Ne hagyd, hogy elérjék a céljukat, mellesleg, én sem szeretnék abban a tudatban lenni, hogy szomorú vagy. -biztatott.

-Rendben. De azért néhány aranyos directioner megvédett. -mondtam neki, és szám mosolyra húzódott.

-Láttam. -hallottam hangján, hogy ő is mosolyog.- Nekem most le kell tennem, meg kell beszélnem ezt a többiekkel, te pedig fogadd meg a tanácsom! Nem éri meg miattuk sírni! Fel a fejjel. -vigasztalt.

-Rendben. -mosolyogtam, már nem is zavart annyira a dolog.- Szia! -köszöntem el.

-Szia Amy! -köszönt, majd kinyomta.

*Niall*

-Na elmondanád, ki ő? -fordult felém Zayn.

-Rendben. Elmondom, te meg majd meséld el a többieknek, most lusta vagyok. -mosolyogtam halványan.- De rajtatok kívül senki ne tudja meg! -emeltem rá mutatóujjam. Bólintott, én pedig neki kezdtem a mondandómnak. Először is tudatára adtam, hogy mások előtt Amy csak egy jó barát. Elmondtam neki mindent, majd mikor abbahagyta ő is a kérdezősködést, rohantam twitterre. Amy borzasztó fenyegetéseket kapott, már nem tűrtem tovább, ki adtam magamból mindent.

"Elegem van. Halálos fenyegetéseket kap, pedig semmit nem vétett ellenetek! Ébredjetek már fel! Az ilyen 'rajongók' csak eltaszítanak, ti nem is vagytok rajongók! Nézzetek magatokba, szakember segítségére van szükségetek. Nem vagytok normálisak!" -írtam ki. Hátha ebből megértik, hogy nem normálisak. Nagyon sok válasz érkezett, amelyekben rengetegen kifejtették sajnálatukat, és megértésüket. Jó volt látni, hogy vannak még normális emberek. Telefonom csörgésére odakaptam a tekintetem. Biztos voltam benne, hogy Amy hív, de csalódnom kellett. Félreértés ne essék, örültem anyu hívásának.

-Szia anya.
-Szia Niall. Ki ez a lány, és mi ez a balhé twitteren? -kérdezte. Hangja teli volt aggódással.

-Anya, ő csak a barátom, és mikor megláttak rólunk egy képet, Amy halálos fenyegetéseket kapott. Amúgy meg... Te mióta twitterezel? -nevettem, és hülye fejet vágtam, bár fölösleges volt, úgysem látja.

-Greg mutatta. Na mindegy is, majd személyesen megbeszéljük. Jut eszembe... Mikor látogatsz el ide?

-Ma még van egy koncertünk, holnap reggel indulok! -magyaráztam. Miért nem lakik anyu a fővárosban...

-Rendben, na akkor nem is zavarlak tovább, szia! -mondta, majd mielőtt megvárta volna, hogy elköszönjek, kinyomta.

-Készülődj, háromkor hangpróba! -rontott be a szobába Paul. Nagy nehezen elkészültem, majd elindultam a többiekkel a hangpróbára. Útközben még küldtem egy sms-t Amy-nek, amiben kifejeztem, hogy remélem már nincs rossz kedve. Válaszul egy sokat mondó smiley-t kaptam...