Part 17th

 Helló!
Úgy volt, hogy az új részhez most tartozna egy új fejléc
is, de még a fejléc nem készült el, én pedig
már alig vártam, hogy elolvashassátok!

Azt hiszem elég hosszúra sikeredett a rész, 

és elég sokat küszködtem vele, szóval remélem

megér majd nektek egy pipát és egy hozzászólást.

Kíváncsi vagyok hogy tetszik-e!:) 

Na jó olvasást! :)

Nikii xx

Délután kaptam egy rövidke sms-t Nialltől, amiben érdeklődött, hogy nincs-e már rossz kedvem. Csak egy mosolygós fejet küldtem neki, azt remélve, hogy ebből tudni fogja mi a helyzet. Már nincs rossz kedvem, sőt kifejezetten jó kedvem van. Természetesen nagyon rosszul érintett, mikor hirtelen tömérdek mennyiségű rosszalló üzenetet kaptam, de örülök, hogy valamilyen szinten elcsendesedtek. Néhány rajongótól vigasztaló sorokat kaptam, vicces szövegekkel és képekkel amitől szintén jobb kedvem lett. Túlléptem rajta, és próbálom mindezt elfelejteni. Persze nem Niall-t, hanem azt, hogy ennyi gonddal jár, ha meg szeretném ismerni. De nem hátrálok meg, nem véletlen történnek velünk ilyen dolgok, és igen is meg fogom ismerni.
Nem rég David is haza tántorgott, úgyhogy fel fedettem vele annak a bizonyos lánynak a kilétét, akit az imént megismert. Át is hívta pár órára, úgyhogy volt szerencsém megismerni. Aranyos lánynak tűnik, és én nem tudom, hogy mit, de valami csodát láthat az én bátyuskámban, hiszen minden mozdulatát figyelemmel kíséri, és szemei csillogó tavacskákká változnak, mikor a testvérem arcát kémleli. Nos, ez a lány tuti nem vágja át Davidet, és remélem megtalálják egymás személyében a nagy Ő-t. Nem ártana Dave-nek egy igazi, komoly kapcsolat. Valami fantasztikus érzés őt boldognak látnom, hiszen a testvérem, és nagyon szeretem. David is olyan szinten csodálja a lányt, hogy mikor róla áradozik szemei csillognak, és önfeledten beleéli magát mondandójába. Talán létezik első látásra szerelem, én nem tudhatom. Körülbelül három napja ismeri a lányt, és máris egyfajta lelki társként tekint rá. Minden esetre én nagyon örülök nekik.
Telefonom hangfalakat megszégyenítő zenélése zavarta meg gondolkodásomat. Tétovázva vettem kezembe a készüléket, ami még mindig oltári hang erővel csörömpölt. Mikor megláttam ki is a hívás kezdeményezője, átszökdécseltem mosolyogva David szobájába.
-Anya hív! -vigyorogtam rá, és szeme előtt lóbáltam a telefont. Szemei felcsillantak, szája hatalmas mosolyra húzódott.
-Vedd már fel! -mosolygott, majd utasítását magára véve kivette a kezemből a mobilom, és rögtön elfogadta a hívást.
-Szia anya! -kiáltott hangosan a telefonba David. Tudni illik anyával nagyon ritkán tudunk beszélni, és ami azt illeti a legutóbbi beszélgetésünk 2 hónapja volt. Franciaországban van valami nagyon komplikált melója, és tényleg nagyon keveset ér rá, de mi képesek vagyunk önfeledten ugrándozni, akár ha csak egy percig is tudunk vele beszélni. Az meg a világ leggyönyörűbb dolga, ha még találkozni is tudunk vele.
-Szia prücsök! -szólt hangosan anya a telefonba. Időközben David kihangosította a készüléket. Anya még most is képes prücsöknek nevezni Dave-et annak ellenére, hogy már 22 éves is elmúlt.
-Szia anya! -szóltam bele vidáman én is a beszélgetésbe.
A beszélgetésben kiveséztük egymásnak hogy létét, és elmondtuk mennyire örülünk, hogy hívott. Egy gyönyörű hírt közölt velem anya, aminek az lett a következménye, hogy felugrottam David ágyára, és nevetve ugrándoztam, és néha felsikítottam. Dave csak vigyorogva figyelt engem, persze ő is nagyon örült.
-Na hallom örültök neki. -szólt bele a telefonba. Persze, hogy örülünk, hiszen anyu két héten belül elutazik hozzánk pár napra. Végre el tudok neki mesélni mindent ami velem történt. Nagyon örülök neki, vele mindig mindent meg tudok beszélni, bármiről is legyen szó.- Most le kell tennem gyerekek, akkor majd találkozunk. -Erre a mondatára mindketten nagyot sóhajtottunk, és kórus szerűen egy 'Szia Anya!'-t nyögtünk ki. Nem tetszett, hogy le kellett tenni, de aztán mindketten rájöttünk, hogy nagyon örülünk neki, és vigyorogva átöleltük egymást. Megtárgyaltuk Daviddel, hogy majd hogyan fogadjuk anyát mikor jön, és milyen kaját főzünk neki. Mindent elterveztünk hogy az itt eltöltött napjai csodásak legyenek. Este 8 körül megettük a vacsorának szánt csokis sütiket, majd mindketten bevonultunk a szobáinkba. Ahogy beléptem a szobámba, telefonom óramű pontossággal rezegni kezdett. Megnyitottam a bejövő sms-t, ami ezúttal -mily meglepő- Nialltől érkezett.
"Éjjel egy gyors összeröffenés?:)" -írta. Először félre értettem mondatát (tegye fel a kezét aki nem), de hamar leesett mire gondol. Elmosolyodtam valamiért az 'összeröffenés' szócskán, majd pötyögni kezdtem.
"Lehet erre nemet mondani? x" -írtam vissza. Világos volt, hogy álmunkban szeretne találkozni, és azért nem lehet erre nemet mondani, mert nem igazán szeretnék egy alvás nélküli éjszakát.
"Hánykor alszik a kisasszony?" -jött szinte rögtön az üzenet, amin megint csak elmosolyodtam.
"Uram, ha jól tudom önnek koncertje van ma." -Belementem a kis játékunkba.
"Hölgyem kérem, 2 óra múlva már szunyókálni fogok." -Már szinte folyamatosan mosolyogtam a kis beszélgetésünk közben.
"Rendben, hol legyen a találkozó?" -pötyögtem be.
"Hmm, Disneyland megfelelő az ön számára?:)"
"Oh igen. Disneyland tökéletes." -írtam vissza, közben folyamatosan kuncogtam. Alapból mosolygós vagyok és Niall valahogy még jobban meg tud mosolyogtatni.
"Akkor ott tali, nekem most pedig (ha nem haragszik) koncertem van."
"Nem haragszom. Viszlát Niall!" -írtam meg neki már-már nevetve.
"Viszlát Amy."
Még mosolyogtam rajta egy kicsit, majd ledobtam ágyamra a telefont, és fürödni igyekeztem. Biztos voltam benne, hogy siettem a fürdéssel, mégis mikor készen lettem, csodálkozva tapasztaltam, hogy letelt az a bizonyos két óra. Bepattantam az ágyamba, kicsit még kapcsolgattam a TV-t, aztán elnyomott az álom.

Meglepő volt, de egyenesen Disneyland elé érkeztem mikor elaludtam. Előttem volt az a gyönyörű hely, ahová mindig is el akartam jutni. És most megtehettem. Igaz, csak álmodom, de ez nekem tökéletes mása a valóságnak, ezért nem panaszkodom. Megugrottam egy csöppet, mikor éreztem, hogy valaki hátulról eltakarja szemeim. Sejtettem, hogy ki az, de jó kedvemben voltam, úgyhogy szórakoztam egy kicsit.
-Hmm, nem is tudom. -tettem kezeimet az övéire.- Ez a kéz szerkezet, hmm. -mosolyodtam el, mögülem már hallottam az aranyos kacagást.- Bruno Mars? Nem. -húztam el a 'nem' szócskát.- Nick Jonas? Dehogy. Esetleg. Ó igen, ez lesz az! Grincs! -kiáltottam fel, majd megfordultam, és csalódott arc kifejezést vágtam.- Oh. Csalódnom kellett, csak Niall az. -mosolyogtam, majd mindketten elnevettük magunkat. Niall kitárta karjait, én pedig gondolkodás nélkül megöleltem.
-Hogy vagy? -mosolyogtam rá, miközben közelebb sétáltunk a bejárat felé.
-Remekül.- mosolygott.- Csodás koncert volt a mai. Hangpróbán kérdeztek rólad. -vigyorgott.
-Na és mi érdekelte őket? 
-Hogy hányas cipőt hordasz. -nevetett.
-Komolyan? -kuncogtam.
-Igen. Elképesztő, mire kíváncsiak. -húzta fel szemöldökét. Nem igazán hittem el, de azt sem tudtam elképzelni, hogy ilyenről füllentene Niall. Besétáltunk Disneyland-be. Csodás volt. Rajtunk kívül senki nem volt ott, mégis nagyon zsúfoltnak tűnt a hely. Sosem voltam még itt, nem tudtam mire számítsak, de az biztos, hogy minden elképzelésemet felül múlta. Mesés volt. Bármerre néztem, mindenfele Mickey egér, hercegnők, törpék, és nagyon sok más disney-s dolog volt. Sokfelé mentünk, de mire észbe kaptam már a nap lement, és tudtam, hogy a való életben most fog következni az ébredés. Niall most is mondott néhány furcsa dolgot, amit azzal magyaráztam, hogy ez az álom dolog még új neki, és nehezen szokja meg. Nem mintha nekem nem lenne új, de úgy tűnik én hamarabb szoktam hozzá. Minden esetre nagyon örülök, hogy csodás álmot élhettem át, egy csodás helyen, egy nagyon kedves fiúval.

-Jó reggelt. -sétált be a szobámba David egy egy pohár kakaóval. Én nyújtóztam egyet, és egy ásítás kíséretében kinyögtem egy " 'reggelt "-et, majd mosolyogva átvettem tőle a forró italt. Dave leült az ágyam szélére.
-Hogy aludtál?
-Remekül. -kortyoltam bele a kakaóba.
-Még mindig álmodsz a szöszivel? Tudod, Niall. -mosolygott. Én csak vigyorogtam és bólogattam.- És... -habozott.- Nem gondoltál rá még úgy, mint... -vakargatta tarkóját.- Tudod, ismerlek, és nem sok olyan fiú van akinek a neve hallatán is elmosolyodsz. Nem gondoltál még rá úgy... mint pasi? -kérdezte félve. Meglepődtem kérdésén, hiszen nekem ez még eszembe sem jutott. Persze, Niall nagyon helyes fiú, és kifejezetten érdeklődöm iránta, de valahogy ez még nem jutott eszembe.
-Hűha. -nevettem, majd letettem az éjjeli szekrényre a kakaót, és török ülésben kényelembe helyeztem magam Daviddel szemben.
-Naaa, nekem elmondhatod. -mosolygott. Tudja, hogy ha fiúkról van szó, inkább magamnak tartogatom a véleményem, és az érzéseim, de mindig szeretett róla beszélni. Kíváncsi rá mi van velem.
-Rendben. Őszinte leszek. Mikor az első álmomban megláttam kifejezetten helyesnek találtam, és most sem változott meg a véleményem. Minden álmomban nagyon közel érzem magamhoz, és furcsa, de valahogy közelebb is kerültünk egymáshoz. Pár nap, kevesebb álom, és még kevesebb személyes találkozás is elég volt ahhoz, hogy megbízzak benne. Nem éreztem még ilyet senkivel kapcsolatban, de az igazat megvallva, még egyszer sem néztem rá úgy, mint pasira. Csak jó barátként tekintek rá, és igyekszem minél jobban megismerni. -mondtam el neki az igazat. Elgondolkodtatott David kérdése. De úgy érzem ráérek ezen akkor gondolkodni mikor már jobban megismertem őt.
-Ühümm, értem. Tudd, hogy én örülnék, ha lenne egy barátod. -mosolygott. Soha nem volt az a fajta báty, aki minden fiút elkerget aki a közelembe ér, de még is valahogy óvott minden veszélyes dologtól. Ezt szeretem benne (többek között). Volt egy fiú akibe még általános iskola nyolcadik osztályában szerettem bele. David első perctől kezdve mondta, hogy hagyjam a fenébe, és teljesen igaza volt. Hónapokkal később kiderült, hogy a csávó minél hamarabb el akarta veszíteni a szüzességét, és alany kellett neki. Szerencsére hamar megvilágosodtam. Afféle első nagy szerelem volt. Imádom a bátyámat, mindig tud jó tanácsokat adni, és kedveskedni valamivel, még ha az iQ-ja a 14-et sem éri el.