Part 19th

Helló!

*sóhaj*

Köszönöm drága olvasó, hogy most olvasod ezt a bejegyzést, pedig a legutóbbi már évszázadokkal ezelőtt volt. Hulla fáradt vagyok, vissza kellett olvasnom az előző részt ahhoz, hogy ez megszülessen, irtózatosan szégyellem magam, már nem is mentegetőzöm de ha még érdekel titeket, akkor itt a 19. rész. Imádlak titeket!!!<3 Na nem is szaporítom tovább a billentyűzetet, jó olvasást! <33

Nikii xx

-Na? Smároltatok? -ugrott elém David, mikor visszaértem a lakásba.

 -Dehogy! De paraszt vagy! -mosolyogtam, majd egy kicsit erőteljesebb ütéssel figyelmeztettem, hogy ne szóljon egy szót sem.

-Na, de most komolyan. -simogatta meg a vállam miközben besétált utánam a szobába.- Tetszik? -támaszkodott rám és elkezdett masszírozni, miközben én leültem a laptopomhoz. Hátrafordultam, és összeráncoltam szemöldököm.- Öhm, szimpatikus? -javította ki magát.

-Igen nagyon szimpatikus. -jelentettem ki.

-És nem félsz, hogy átver?

-Miért verne á... álljunk csak meg egy percre. Miért magyarázkodom neked? Tűnés a szobádba! -vágtam hozzá egy párnát nevetve.

-Gonosz. -durcizott be, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Boldog vagyok, hogy átjött Niall, nagyon aranyos gesztus volt tőle, hogy meglepett és egyre jobban megismertük egymást. Rengeteg dologról tudtunk beszélni, akadt témánk bőven. Mikor vele beszélek, úgy érzem mintha egy régi jó baráttal beszélnék, fel sem tűnik, hogy csak pár napja ismerjük egymást, és, hogy mennyi különbség van köztünk. Eszméletlen, milyen kedves és közvetlen. És gyönyörű szemei vannak. Miket hordok itt össze? Én sem hiszem el. Be kéne valljam magamnak, hogy megtetszett. Eddig nem gondoltam rá így de valahogy ez a beszélgetés mélyebb, és személyesebb volt, és nem találok Niall-ben hibát. Legalábbis eddig nem. Habár nem is könnyű ennyi idő után hibát találni bárkiben is. Valahogy különlegesnek tartom őt. Egy rossz, hivalkodó, nagyképű, önző vagy ilyesféle megjegyzése nem volt. Telefonom megrezgett, mire én kapkodva ugrottam át az ágy másik felére, hogy kezembe vehessem azt.

"Ha minden igaz holnap reggel 7-re odaérek a reptérre, ki tudsz jönni elém?:)" -írta anya. Szám elé kaptam a kezem, majd fülig érő mosoly terült el arcomon. Mondta, hogy jön, de azt hittem, később.

"Persze persze, David-el ott leszünk!! imádlak xx" -küldem el neki, még mindig mosolyogva.

"Köszönöm, én is titeket x" -jött az sms körülbelül 15 másodperccel az enyém után. Igazi villám sms-ező lett anyából.

-DAVIIID! -üvöltöttem át bátyusomnak, miszerint jöjjön át, mert én lusta vagyok átcsoszogni hozzá. Pillanatok alatt itt is volt.

-Igen szerelmem? -rontott be az ajtómon. Még én is megijedtem, pedig én hívtam.

-Találd ki, miért fogunk kimenni holnap reggel hétre a reptérre! -ugrottam fel, annak a reményében, hogy szemmagasságban legyünk, nem jött össze, mivel ő sokkal magasabb nálam, ezért még egyet ugrottam, ezúttal az ágyra, és megtámaszkodtam David vállán.

-Na miért? -Tettetett izgatottsággal rakta kezeit az én vállamra.

-Inkább kiért! -vigyorodtam el, és körülbelül így nézhettem ki: ':3'. Ő magasba húzta szemöldökeit, és elmosolyodott.

-ANYA! -kiáltott, és megölelt, mire hangosan felnevettem.- Akkor menjünk bevásárolni, nincs itthon semmi kaja! -vágott kétségbeesett fejet.

-Oké öltözz tesó. -nevettem, és kituszkoltam az ajtón.

Én hamar magamra kaptam valamit, és felkaptam a pénztárcám, már indulásra kész voltam. Kis időbe telt míg kirángattam Dave-et a fürdőszobából, miközben a haját állítgatta.

-Na! -szólt rám, de már nem menekülhetett mivel a lakáson kívül voltunk.

-Tetszeni szeretnél a pénztárosnak? -mosolyogtam rá.

-Ahj te. Ki tudja milyen csinos a pénztáros. -nevetett, mire én is felnevettem.

Elmentünk a legközelebbi éjjel-nappali-ba, és megvásároltuk anya kedvenc kajájának alapanyagait, meg még 'néhány' édességet. Nagy részüket Dave dobálta bele a kosárba.

-Hogy fogjuk így kifizetni a lakbért te nagyokos? -próbáltam komoly lenni, de elnevettem magam, mikor rezzenéstelen arccal még két tábla csokit beletuszakolt a már így is tömött kosárba.- Nekem mindegy, de te közlöd majd a főbérlővel, hogy csokival szándékozol fizetni. -nevettem.

-Most miért? Biztos ő is szereti. -mutatott fel egy nagyobb és legfőképp' drágább desszertet.

-Na azt most tedd le, és indulunk a pénztárhoz. Ezt meg fogd meg. -nyújtottam felé a kosarat. Lebiggyesztette ajkait, visszatette a desszertet, és nagy sóhajtások közepette elvette tőlem a kosarat. Felnevettem mikor a súly lehúzta, és a kosár a földön landolt.

-Na, az izompacsirta. -nevettem, majd felkaptam én a kosarat. Kicsit még vitatkoztunk azon, hogy ő is elbírja vagy nem, na meg a pénztárnál, hogy ki fog fizetni, de nagy nehezen megoldottuk a dolgot, és hazacipeltük a holmit.

-És mikor fogjuk ezt megcsinálni? -fordult felém David, miután lepakoltuk a holmit a konyhába.

-Hát most! Kezdjünk is neki, mert sosem leszünk kész! -tapsikoltam, és elkezdtem kicsomagolni a vásárolt holmikat.

Éjfél tájt készen lettünk a kajával, majd gondosan bepakoltuk azokat a hűtőbe.

Reggel kómásan keltünk, legalább is én. David még nagyba aludt mikor átmentem hozzá ébreszteni.

-Na keljél, mert elkésünk! -rázogattam nem éppen finoman testvéremet. Ő csak egy "ööhmgrww"-el válaszolt, mire elmosolyodtam. -Te akartad! -mondtam, majd kisétáltam a konyhába egy pohár vízér, ami sikeresen a bátyám nyakába landolt.

-Idióta! -kiáltott fel, és kipattant az ágyából. 

-Te akartad. -ismételtem meg magam.- Húzzál zuhanyozni, mert fél óra múlva indulunk. -mosolyogtam rá, majd átmentem a szobámba.

Mikor én már útra kész voltam, David még félmeztelenül kenegette magát a fürdőbe. Tudattam vele, hogy itthon hagyom, ha nem jön, mire feleszmélt, és még 5 perc várakozás után el lehetett rángatni a tükör elől. Pont hétkor odaértünk a reptérre. Egy csomó ember ásítozva várta a gépét, illetve a családját. Mikor bejelentették, hogy repülőgép érkezett, David-el felpattantunk, és elkezdtük kémlelni a sok embert. Már körülbelül 6-7 perce figyeltük a tömeget, de anya még sehol nem volt. Mondanom sem kell, mi már nagyon izgultunk. Ha jól számolom akkor majdnem pont 5 hónapja nem láttuk.

-Bocsi, szabad ez a hely? -szólalt meg egy kellemes női hang mögülünk, a székek mellett. Egyből feleszméltem.
-ANYA! -fordultam meg, és nyakába ugrottam, David pedig egyenesen ránk.- Úgy hiányoztál.
-De megváltoztál anya! Mi történt? -mosolyodott el David, miután sikerült elengednünk egymást.

-Csak befestette a haját te nagyon krumpli, amúgy szerintem irtózatosan jól áll! -tudattam anyával. Haját a gesztenyebarnáról egészen élénk vörösre festette, és tényleg jól mutatott rajta.

Hívtunk egy taxit, amivel sikeresen hazakocsikáztunk. Anyunak nagyon tetszett a kaja amit csináltunk, és nagyon sok mindent mesélt. Este filmet néztünk a szobámban. Mikor David elaludt elmeséltem anyának a velem történteket. Igaz David is tud róla, de tuti belepofázott volna, ha előtte mondom. Mindent elmondtam, az első álomtól az utolsóig, na meg azt is, hogy Niall volt itt nálunk. Látszott rajta, hogy el akarja hinni a hallottakat, de nem igazán tudja. Azt viszont kifejezetten hangoztatta, hogy örülne, ha Niall-el összejönnénk. Ráförmedtem kijelentésére, de nem nagyon izgatta. Beszámoltam neki David jövendőbeli barátnőjéről, és anya is rengeteg dolgot mondott, és számtalan jó tanáccsal ellátott. Boldog voltam, hogy mindezt megtudtam vele beszélni, mindig ellát jobbnál jobb tanácsokkal.

Niall

Békésen sétálgattam Mullingar utcáin, mikor észrevettem egy csapat részeg nagyképű csávót, és nevetgélve közeledtek felém. Én megálltam egy helyben, kezeimet összefontam magam előtt.
-Na a szöszi azt hiszi menő. -nevetett az egyik, majd szabályosan a pofámba lihegett. Nemhogy az aurámat sértette meg, majdnem lemászott a torkomon. Én nem szóltam semmit, csak kezeim megfeszültek. 
-Na mi van, elvitte a cica a nyelved? -lökdösött meg egy létra. Reflexből visszalöktem, és annak rendjén-módján összeverekedtünk. Akkorát vertem be az egyiknek, hogy úgy gondoltam a kezem eltört. De végül is, ő hibája. Minek kezdenek el engem lökdösni mikor meg sem szólaltam?

-Niall itt vagyunk. -lökött meg Liam miközben magára vette táskáját.
-Baszki. -suttogtam.
-Hm?
-Semmi semmi, megyek. -mondtam, majd felkaptam... volna a táskám, de egy elég hangos 'aú'-val jeleztem magamnak, hogy iszonyatosan fáj a kezem. Tuti eltörtem, biztos voltam benne. Másik kezemmel magamra vettem hátizsákom, majd gyorsan leszálltam a gépről.
-Hány óra? -fordultam Paul felé. Az persze nem jutott eszembe, hogy ott van a telefon a zsebembe.
-23:34 -válaszolta unottan.
-Kösz. És figyelj... -haboztam.
-Igen?
-Mindegy semmi.
Gondoltam szólok neki, hogy sikerült eltörnöm a kezem, de inkább a szállodában akartam valami elesést színlelni. Azt szerintem senki nem hinné el, ha olyat mondanék, hogy "Öhm olyat álmodok ami megtörténik velem". Már kicsit idegesít ez a dolog. Mikor Amy-vel álmodok, akkor egy értelmes összefüggő mondatom nem igen van, ha pedig nélküle akkor viszont folyton rossz dolgok történnek velem. Meg fogom beszélni ezt Amy-vel, csak így Franciaországból nehéz, ez pedig nem telefon téma.
A kocsiban terpeszkedve felnéztem twitterre. Megint több ezer üzenet jött, és mire Amy-t kikerestem... Jobb lesz ha megadom neki a facebookom. Hogy én miért nem gondoltam erre eddig? Már pötyögtem is volna be neki, mikor megláttam egy nem igazán oda illő üzenetet.
"imádlak x l" -És ezt elvileg én küldtem neki. Remek. Természetesen Louis.
"? :)" -írta vissza Amy.
-LOUIIIS! -ütöttem vállba, hogy felébredjen.- Kelj már, összenyálazod a kocsi ablakát. -nevettem.
-És ez mióta zavar téged? -mosolygott rám pimaszul.
-Mi ez? -toltam a képébe a mobilom.
-Nem tudom. -válaszolta komolyan, majd elfordult, és elkezdett szakadni a röhögéstől.
-Ez nem vicc. -mosolyogtam. Tök komoly akartam lenni, de mellette nem lehet.
-Túl mélyen aludtál. -nevetett.
-Nekem ő fontos te gyökér. -ütöttem meg még egyszer.
-Jól van bocs tesó. -nevetett.
-Hülye gyökér.
Gyorsan visszaírtam Amy-nek, hogy csak Louis trollkodott. Ahhj, ilyen barátokat...
"Gondolhattam volna. :D Franciaországban?" -írta.
"Igen. :) Mindjárt a hotelben vagyok, nincs kedved skypeolni? Persze ha fáradt vagy, megértem." -reméltem igent mond. Akkor elmesélném neki az álmomat, meg az előzőt is, mikor csurom vizes lettem.
"Én ráérek, majd írj! Egyébként ha van facebookod, ott egyszerűbb lenne. :) Ugyanez a felhasználónevem. x" -na, remek. Ugyan ezt akartam írni neki. Be is jelöltem.
"Remek, akkor majd írok, szia!x"
"Szia!! :)" -írta vissza. Mondjuk ő nem is tudna bejelölni facebookon, rejtve vagyok. Niall, az ész..

Na ennyi lenne. Tudom kicsit a végét elsiettem, de remélem azért tetszik! Szeretlek titeket, cupp :D <3